Moha ült a palára,
egyszerűen odaköltözött,
s benne ragadt a pára,
a háztető fölött.
Ki kérte? Ki hívta?
Barnás zöldje éktelen!
A szememet taszítja
minden négyzetcentiméteren.
Háborgásom hasztalan,
mert így is megterem a fene,
a természet, mi a tetőn van,
csak a problémám egyik fele.
Hiszen leszedném én azt onnan,
csak ne lennék ilyen tétova!
Úgy szenvedek tériszonyban,
fel nem megyek oda soha!
Ki tudja? Ki érne előbb a földre?
Én, vagy az a ronda pala-reve?
Sajnos ezt nem tudni még előre;
Nos, ez a problémám másik fele.
14 hozzászólás
Szia prince!
Kedves, szórakoztató kis beavatás a "probládba" ez a vers.
Sajnos nem tudok tanácsot adni, olyat amit Te ne tudnál.
Legfeljebb annyit, hogy sok ilyen verset írjál még!
Nagyon sok szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon köszönöm szavaid. Iparkodom még irkálni, de ez is egy régi iromány. Na, majd ha homlokon csókol újra a mázsa! Ja, nem. A múzsa.
Szeretettel
Zoli
Szia Zoli! Ott egye a fene a penészt, csak Te ne menj fel a tetőre levakarni, mert leesel! Jót mulattam verseden, klassz! Üdvözlettel: én
Szia Laci!
Ja, ja… Ott rohadjon meg ahol van! Majd megpróbálom úgy nézni, hogy szép az ott. Köszönöm, hogy ismét…
Üdv
Zoli
A háztető fölött a palára ült a moha, Valamiféle pára élteti, de nem lehet oda fölmenni…nos, bennem is gondolatokat ébreszt, bizony jó lenne, ha tudnánk könnyebben lebegni a légben, ez jó, Gratulálok a vers kitűnő, és egyszerűségében is nagyszerű.
Kedves Miki!
Az a helyzet, hogy mindig is irigyeltem a galambokat. Úgy repkednek oda fel, hogy…
Nem is értem a jó Istent?! Mi emberek a csúcsragadozók, miért nem tudjuk ezt megcsinálni? Talán a következő életünkben?
Köszönöm látogatásod és szavaid.
Üdv
Zoli
Zoli, ötletes, jó iróniájú vers, örömmel olvastam.
aLéb
Emlékszem rá kedves Zoli (a Görbéről:)))
Ugyanúgy tetszik, mint régen.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Prince!
Mintha magamat látnám….,,.én sem megyek fel a tetőre, pedig kéne, és pont a moháert.
Nagyon tetszett ahogy rímbe szedted a gondodat.
Bravó!!!!!
Szeretettel:Edit
Kedves Zoli!
Én azt mondanám, hagyd azt a szép mohaszőnyeget ott ahol van. Amíg zöld, addig nincs baj, persze, ha nem kap elég nedvességet, megbarnul és már nem olyan esztétikus…
Megmosolyogtattál. Ízes vers!
Szeretettel
Ida
Ne zavarjon téged soha
Ez a zöldes-barna moha.
A mohában klorofill van,
Oxigént termel az nyíltan.
Hagyd a tetőn, kövön, falon,
Nem zavar az senkit nagyon…
Nem lehetne valahogy lecsalogatni? Csak van valami, amit nagyon szeret… :)))
nagyon tetszett, gratulálok szeretettel
Szia Herceg !
De jó látni újra 🙂
Szeretettel voltam : Zsu