Avas szalonnán élt, mint az idő.
Telt-múlt naponta, sárgán görbülő;
szalmát számolt, vagy nézte az eget,
a csillagokban szíve zizegett.
Tudta, nagy nap kél a hegyek mögött.
Hosszan pipált és lassan köpködött.
Ha förgeteg csapkodta, ballagott –
zúgó vízárnál ült és hallgatott.
Hát így. És most e gyűlő hajnalon
odatopog egy bokor hajadon
s dönög, donog. Hát elbosszankodott
s markos bajszába mormolt, mormogott.
– Ejh, dudorássz csak, míg a szerelem
hulló levélen hajadon pihen;
míg fürtödre a giz-gaz rátapad,
karod rángasd és ringasd derekad!
Könnyen becsípik proletár-ludak
tapadó bőröd, majd ha meglohad.
S csimbókba barnul, mint a naspolya,
két ringó melled ringló mosolya.
Fortyos fazekad gőgben szenvedő?
Megnyugszik minden csapkodó fedő.
S a tollas karalábé görcseit
a fejeden új ifjak föllelik.
No, dalolj, rózsaromboló leány!…
(Így feledte a lángos lány után,
hogy zokszava bár vág, akár a sás –
erős a sorsunk, mint a csikarás!)
9 hozzászólás
Kedves Papiroska!
Érdekes és szórakoztató a versed. Örülök, ha olvatunk más verset is, amelynek a tartalma más, nem csak mindig a fájdalmas, nem vizonzott szerelem. Biztos, azok a versek gyönyörüek, meghatóak, de néha a libamáj után, jóesik egy kis gyümölcs is. Tetszik, ahogy leirtad, a köztünk lévő, mindennap több és több mormogó úr gondjait, Mária Sándor
irt egy idézetet a mormogó emberröl:
"Akik elválnak, később, évek múlva is, mikor minden emlék hamu és kihűlt láva már, kissé izgatottan beszélnek az eseményről. (…) Úgy beszélnek, fojtott lelkendezéssel, mintha még tartana a kapcsolat, ágy és asztal és együttélés nélkül is, mintha még joguk és módjuk lenne számon kérni a másikon valamit, amit nem adott vissza, amit elrejtett vagy ellopott, nem volt eléggé gavallér… még mindig követelnek valamit a másikon. Mit követelnek? Nem tudják pontosan, félrenéznek, morognak. Aztán eszükbe jut: a boldogságot követelik."
üdv Toni
A nyelvezet valóban ízes, azt is mondhatnám egyedi, de annyira csicsás, giccses, hogy totálisan elvész a mondanivaló.
Ennél azért jobbat írj máskor, képes vagy rá!
Tudod, nem sokat ér a stílus, ha a mondanivalót nem tudod kifejezni.
A kettő csak együtt ér valamit, ha az egyik hiányzik, nem jó a vers.
Ez ugyanis egy igényesnek szánt szójáték, igénytelen mondathalmazokká átalakítva.
Üdv.:Tamás
Kedves jerrynostro! Ez abszolút nem szójátéknak lett szánva! Ennek a versnek van mondanivalója, sőt, mások meg is értik. Sajnálom ha te nem érzékelted, de nem a stíluson van a hangsúly. Azért kösz hogy olvastál.
üdv
Kedves Papiroska!
Biztos rosszul fogalmaztam, én se úgy gondoltam, hogy szójáték, természetesen komoly irodalmi értéke van a műnek.
Több olvasás én is kezdem átlátni a mondanivalót.
De a fogalmazás nem tökéletes, és most ne azzal vágj vissza, hogy én se írok jobbat, egész egyszerűen csak ez az érzésem.
Van még hová fejlődnöd, de jó úton jársz.
Üdv.:Tamás
neked is van !köszi a hozzászólást
Szia!
Remek a versed! Kicsit emlékeztet a stílusa Edgar Leer-éhez. (Bízom benne, hogy jól írtam a nevét!)
Tetszenek a rímek, és a versben bujkáló humor is! 🙂
Gratulálok! Gyömbér
köszön szépen de azt hoszem még ezen is fogok csiszolni!
hisz kell!
üdv Piros
Ez nem József Attila?
Kedves Papiroska!
Örömmel olvastam a versed. Kedves, hangulatos, tartalmas.
Szeretettel:
A.S.N.