Nagyon fáj a múlt, a nyomorult,
nem hagy,űz, emlékeket lapoz,
elfelejtett őrült hibákat ragoz.
Mikor azt hiszem eltűnt, vége,
álmomban újra magához ragad.
belém mar, sebzett lelkembe tapad.
Felriadva, mint akut háborodott,
ki roham után levegőért kapkodott,
verejtéktől izzadt testtel kelve,
könyörgök az éghez esdekelve.
Adj uram erős amnéziát nekem,
egyszer végre tiszta álmom legyen.
Ne féljek soha az éjszakáktól többé
mielőtt az életem e démon tönkretenné.
Vagy vedd el inkább összes álmomat
ha ébren vagyok, mutass szebb utat.
6 hozzászólás
Drága Barátnőm!
Újra és újra lenyűgöznek soraid, magával ragadó kristálytiszta rímek… ha behunyom szemem érzem a félelmet, ami az éjjel közeledtével Rád telepszik.
De ne félj, egyszer majd nem fáj már többé…
Hiszen az eső sem eshet örökké…
Szeretettel: A.
Drága Barátnőm!
Most sikerült megmosolyogtatnod:)Ha hiszed, ha nem én mindig ezt szoktam mondani:)Olyan jól esett olvasni tőled!Na még ebben is hasonlítunk!
Köszönöm neked:Öleléssel:Kriszti
Mostanában nem sok időm van az olvasásra de ezek a sorok kárpótoltak mindenért.
Szerintem a legjobbak közé tartozik. Emelem kalapom.
Szia Samu
Én is emelem a műveid előtt!Az a búcsúlevél amit írtál…hát nagyon szomorúvá tett.Rengeteg érzés van benne.Gyönyörű, de nagyon nagy kár ha ilyen mű születik, mármint , hogy ok van rá:(
Pusz:Kriszti
Krisztina! Nagyon szép vers a fájdalom és kín ellenére is. Úgy martak belém a soraid, ahogy beléd a múlt… Bár nem ismerlek (még), bízom benne, hogy azóta a helyzet javult és megbirkóztál a feladattal. Nagyon szép vers!
Kedves Andika
Bizony azóta amióta ezt a verset írtam, sok víz lefolyt a Dunán…Ennél sokkal rosszabb is volt, de az élet olyan mint a hullám vasut.Egyszer lenn, egyszer fenn, és néha sikítani tudnánk:)No de azért élni jó!
Szeretettel, és köszönettel:Kriszti