Egy kiállítás margójára
Apró létrezdülésekbe bújó érzelem,
mely túláradva kibuggyan ujjak begyén,
s buja életet lehel minden műalkotásba,
minden szív-sóhajból fakadó ábrándba.
Termékeny ösztönből, vajúdva születnek,
csillaggá lesznek az örökké valóság egén,
s így világítanak nemzedékek hajnalán,
szótlan örök-élet dallamával ajkukon.
Révedező szemmel állok ily ég alatt,
mint szomjazó virág e lét peremén,
kit ringat szélharangok szűz dallama;
s avas világomról lehull a rozsdás béklyó,
új hajnal ébred súlytalan léptek nyomán,
s nincsenek már többé rabságba tartó falak.
8 hozzászólás
Kedves Tünde!
Kinyíltál versedben mint a szomjazó virág,
Bámuljon hát téged az egész "NAPVILÁG".
Szavakból raktad ki lüktető vérünk,
Közel az idő, mikor majd téged idézünk,
Ha valami szépet, különös pátoszt
Társítunk ehhez a kiélt, rút világhoz.
Mámoros borzongás, mi átfut most rajtam,
Szólni sem tudok, bár nyílik az ajkam,
Érlelem magamban a dicsérő mondatot,
De csak ennyi telik tőlem: "Jó vagy, mint a nagyok".
Bámulatos tehetséggel fogalmaztad meg mindazt, ami szép, és az alkotás gyönyöreként hat ránk.
Gratulálok!
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Ez sem mai írásom…
A Rendőr Művészek Kiállítására írtam és megnyitásképpen felolvasták.
(Bevallom büszkén álltam a tapsot…)
Szeretettel láttalak: Tünde
ui.: Jó kis költeményt rittyentettél nekem! Köszönöm!)
Szép lélekrezdülés, kedves Tünde.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Köszönöm és örülök, hogy benéztél hozzám…
Szeretettel: Tünde
Tünde, azt gondolom a versed kitárulkozás, a művészetek felé, és legyen bármilyen is az , szabadon jó tenni . Szép a versed!
Szeretettel:Marietta
Drága Marietta!
Kimondtad a kulcs szót: "Szabadon"!!!
Pedig mindannyian senyvedünk a magunk rabságában…
Szeretettel láttalak: Tünde
A művészet attól szép, hogy szabadon szárnyalhat, alkotónak, és kedvelőjének egyaránt.
Szebbé varázsolja lényünket.létünket… Szépen fejezted ki ezt versedben.
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Köszönöm szavaid!
Szeretettem volna méltót írni az alkotó emberekhez…
Szeretettel ölellek: Tünde