Vért ivott a föld, nem szeszt!
Még is okádja, ezt
A lángoló tüzet,
Mely izzó parázzsá varázsol,
(Az élő létezéstől nem távol,)
– Aláhullva, fát, követ. –
Örök háború a földön!
Hulla hegy, vérözön!
Torz emberi agy,
Mely hatalmat nem hagy,
A bölcs gondolatnak!
Emberek, vérbe fagynak!
A föld kiált.
„Bölcs gondolat, vivát!”
A sok vértől, tüzet okád,
Morajjal inti a torz agyat.
Egyszer belőled, semmi nem marad!
Én vagyok a te urad!
Nálad erősebb, hatalmasabb.
Ne akarj vér árán hatalmat!
Hatalmasabb a bölcs gondolat.
Egyszer győz!
Akkor nem leszel nagy hős!
Mint parányi féreg, gyáván elbújsz,
Kínokkal várod, míg elmúlsz,
Férged lesz a rettenet.
Én akkor nagylelkű leszek!
Menedéket adok neked!
Itt, a hátamon éld át, a kínok kínját,
Pedig senki nem bánt!
Úrrá lesz rajtad a rettenet,
Míg szétrágja, a testedet.
Én leszek az, ki végül betakar!
3 hozzászólás
Érdekes és mély gondolatokat fogalmaztál meg versedben, és aki olvassa, azt gondolkodásra készteti.
Nekem tetszett.
Drága Marica
Nos mit mondhatnék egy olyan versről, amit mint példa beszéd az iskola táblái fölé kéne helyezni.Annó mint mélységesen tisztelt Kölcsi sorokat, melyeket nap nap után olvashattunk, melyek bennünk élnek.Pusztítják írtják a földet hatalom vágyból, önös érdekből…emberek vérével táplálják a talajt, kik tán éltükben bőven adtak a földnek dolgos kezeikkel.Művelték, ápolták azt.S lám a föld mint gondos ,,anya" nem válogat, lelkek szortírozása nélkül fogadja be magába az immáron üres testet.
De a lélek, talán talán meggkapja a reá kimért jogos itéletet.
Nagyon jó vers!
Ölellek:Kriszti
Bocsánat, és most szégyenlem magam!Kölcsey idézetek!
Puszi:Kriszti