A naivságról

Ha nem, hát nem.
Pedig értened kellene, olyan
piszkosul logikus, pont
mint az élet, csak te azt
se, nem, te nem.

Vesződsz a naivitásoddal,
az édes kis álmokkal
a jövőről, és elfelejted
irányítani a jelened,
hogy még lehessen
az a nagyra becsült
jövőd.

A tehetségedről szónokolsz,
meg hivatásról,
amiből még élni is fogsz…
csak éppen
kapcsolataid nincsenek.
Persze, hittel él az ember,
téged majd eltartanak
– ha más nem is –
az istenek.

Talán a filmek teszik,
talán ez az
amerikai álom fertőzés.
Milyen kár, hogy nem oda,
hanem a kicsi,
szárnyaszegett
Magyarországra születtél.
Itt az ember csak halott
vagy hős lehet.

De nem baj…
dédelgetlek majd én.
táplálom majd a hited,
hogy hátha te legyél
az első,
akinek közülünk
sikerülhetett.

Még imádkozni is fogok,
zengni zsoltárt az Úrhoz,
hallja meg, ha van,
kicsi énem,
kicsi kincsem
gyermekségével
talán.. örömére van.

Segítsd, Mennyei Atya,
ki téged választ Pénz Úr helyett,
hadd higyje, hogy jövőt adhat
a szorgalom és szeretet.