Felkelek, s igyekszek
Hogy nehogy elkéssek
Nem bírom az iramot
Majd meg szakadok
Megyek, s találkozok valakivel
S mindegyikünk elmegy valamivel
Egész napos fáradság istenem
Nem bírja a terhelést lelkem
Semmi se csillapítja
Torkomon nem megy le a kaja
Már senki se létezik
Lelkem testemből majd megszökik
Várom már a pillanatot
S közben szemem lecsukódót
1 hozzászólás
Mindennapi rohanás, és kapkodás….Tetszett a versed!
Szeretettel:Kriszti