Tudod! A Nap, az olyan,
Hogy eltűnik, vagy előbukkan
De csak annak süt mindenképp,
Ki élvezi, és látja fényét!
Mikor a Nap felhők mögött,
Fázol, reszketsz, s felöltözöl
De várjad, hogy előbújjon,
Neked szépre, jóra világítson!
Ki bebújik sötét szobába,
Még a spalettákat is bezárja,
Nem láthatja Napnak fényét,
Így nem melegíti fel testét
8 hozzászólás
Hát igen, sötétség-fény…
A napfény pedig az életbenmaradás nélkülözhetetlen eleme 🙂
A Nap is egy Csoda, ha engeded, hogy átmelegítsen, akkor a bánatot kiűzi!:) Gratulálok versedhez!:)
Kedves sleepwell, Boer!
Köszönöm, hogy itt jártatok,
jól estek szavaitok:)
Most vitatkozom, mert néha jó bebújni a spaletták mögé..))
De a versed süt..mint a nap.
Nekem tetszett a versed Dóra!
Falevél
dinipapa, Falevél!
Köszönöm a véleményt!:)
Azért megfontolom dinipapáét…))
Kedves Dóra………
A napfény az melegít, és tényleg muszály a napényre menni néha, mert erőt ad….
gratulálok 🙂
puszika
Köszönöm Kedves!
Igen, én is úgy érzem…:)