ezért
leültem közéjük,akartam hallani…
Am a napraforgók tudnak titkot tartani!
Aranyló fejüket az égre emelve,
némán bámultak el a végtelenbe…
Úgy tettek, mintha nem is lennének ott!
Százezer virág egyként hallgatott.
Ott hagytam őket, titkukkal, (Veled)
Nyugodtan, egymás közt hadd beszéljenek,
álmokról, csodákról mindről, mi benned él!
Talán egy szavacskát erre hoz majd a szél…
24 hozzászólás
Kedves Gyömbér !
Remélem csak megérkezik az a szavacska…
Elképzeltelek a napraforgók között, fordulj te is a fény felé )
Tetszett !
szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Tényleg leültem és tényleg nem hallottam semmit! 🙂
Nagyon szép volt, képet is csináltam róluk.
Köszönöm, h. ismét erre jártál!
Gy.
Kedves Gyömbér!
N
Nagyon szép sorok!
mint: némán bámultak el a végtelenbe´…
Elismerésem:sailor
Kedves Gyömbér!
Jó lehet a virágoknak (is), biztosan csak azért hallgattak, mer megilletődtek a versedtől.
És (nekik is) tetszett.
Túlparti
Kedves Túlparti!
A virágoknak tényleg jó! 🙂
Ők sokkal többet tudnak, mint mi! 🙂
Örülök, hogy elolvastad!
Gyömbér
Kedves Gyömbér, ötletes és kedves versedhez szeretettel gratulálok. Ej azok a titkok, talán nem is annyira titkok, mint inkább bizalmatlanságok.
Szeretettel
Noémi
Kedves Noémi!
Köszönöm szépen, hogy olvastad a verset. Azok a titkok nem olyasféle titkok, mint ami a bizalmatlanságot szülheti. (esetleg)
Ezek olyan kedves, aranyos titkok, amiket az emberek (akik fontosak valamiért egymásnak), nap-nap után felfedeznek a másik emberben.
Szép estét!
Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Szeretem a napraforgó táblákat. Olyanok, mintha sok ezer napocska mosolyogna rám. Látom téged is megihletett. 🙂 Olyan ez a versed, mint egy romantikus, szerelmes sóhaj.
Az a szavacska pedig, remélem hamar megtalál Téged. 🙂
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Talán valami olyasmi! Vagy nem is tudom… 🙂
Minden esetre a napraforgókban van valami különös bűbáj és összhang. Talán a romantikus szerelem lehet ilyen?
A jó kívánságodat köszönöm!
Szeretettel üdvözöllek: Gy.
Kedves Gyömbér!
Hihetetlenül csodás virága van a napraforgónak, és nem véletlenül hívják így. Hasonló a versed is.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves Gyömbér!
Elbűvöltél verseddel. Ezzel a "nem szól semmiről" és mégis "mindenről szól"-verssel.
Talán gyermekként én is hallgatóztam, néztem a szélben hajlongó búzatáblákat, hallgattam ahogyan a kalászok mesélnek, s ugyanúgy voltam a napraforgóval is, vagy akármi mással. Hallottam a meséjüket, csak nem értettem. Most úgy érzem, végre megértettem…
Annyi báj van ebben a versben… igazán lenyűgöző.
Nem szoktam osztályozni, úgy érzem szavakkal mindent el lehet mondani, de ezúttal kivételt teszek. Járnak a csillagok, mert emlékeket ébresztettél bennem… Jóleső emlékeket…
Szeretettel
Ida
Aztán mégis lemaradtak a csillagok. Hiába, nem vagyok hozzászokva.:)
Szeretettel
Ida
lehet, a csillagok elszégyellték maguk,
hogy nem tudtak napraforgózni
:))
túlparti
és össze-vissza forogtak, megvadult a Világegyetem, a csillagászok meg csak néztek ki a fejükből, kukkoltak távcsöveken, nem értették, mi ez az összevisszaság, amit nem lehet józan ésszel modellezni 🙂
Igen, azt hiszem, pontosan így történt! :))))
mer' van ami sose nem modellezhető :)))
Igen, biza! :))))
de ez a jó!
Ez a lehető legjobb! 🙂
ők meg úgyis megőrzik a titkot
túlparti
Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon tetszik. 🙂
Gratulálok. a
Ennek igazán örülök!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Szép verset írtá a napraforgókró, – kedvenc virágom.
Érdekes és kedves gondolatoka fogalmaztál meg benne.
Jó volt olvasni.
Szeretettel: Kata