Tavasz, virágot fakasztó zöldelő fák
Ilyenkor mindig oly színes a világ
Madarak csicseregnek, dobban a szív
Szerelem illatú levegő hív
Nyár, a napsugár erősen éget
Hullámzó vízparton tested leégett
Minden embernek ez a leghoszabb szünet
Ezután jön majd az őszi szüret
Ősz, a falevelek sárgára váltanak
Az eső sokszor koptatja járdánkat
A fák kopaszan állnak a téren
Magányos ágaikat szellő fújja szépen
Tél, a világ hófehérbe öltözött
Minden madár délebre költözött
Karácsony eljön és boldog minden család
Szeretetbe borul ilyenkor a Világ!!
4 hozzászólás
Szép 🙂 jó lett.
Aranyos kis versike.
Ez a versed nagyon tetszik. Aranyos, kedves, dallamos… gratulálok! =)
Kedves versikét írtál. " Szeretetbe borul ilyenkor a világ." De sajnos, csak ilyenkor, pedig a szeretetnek nem lenne szabad hiányoznia az emberek szívéböl, egy percig se!
Kívánok sok szép ihletet, gatdag képzeletet és nagyon gazdag szókincset! sOK SZERETETTEL, Katalin