Csak rőzseláng, aminél melegedtél,
már érzed a szíved lassuló verését,
a tékozolt időd, ami még hátravan,
az utad, amit még megtehetnél.
És az utolsó esők fürösztik arcodat,
tovább sosem sietsz már,
így válik tétlenséggé a gondolat,
a versben tétován csorog a valóság,
mint létfolyóból mozdulatlan holtág,
valahol néma partokra értél,
örök hajótörött maradtál,
az időtlenség lett a végcél.
/santiago/
4 hozzászólás
Míly mulandó köröttünk minden,
csupán a lélek ível át fölötte.
Örülök, hogy olvashattam ezt a versed is.
Barátsággal, Imre
Köszönöm!
Kedves Santiago!
´A némaság partjain´micsoda ötletes cím!
Kifejezi az elfáradást!
“És az utolsó esők fürösztik arcodat,
tovább sosem sietsz már,”
Egyben utal is az ´ihlethiányra´!
“valahol néma partokra értél,
örök hajótörött maradtál”
Tetszett nagyon ötletes írásod!
Nálad még minden rendben,még messze
hajózol a ´némaság partjaitól´!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm!