Mit kezdjek? Nem tudom, de felveszem, ha kell,
mint szemetes mellől préselt sörösdobozt.
Azt is hagyom, mit pad kiáll, a karcokat,
nem ránt vissza a vád patikamérlege, ami
csak cseppfolyós kábulat, horror, lépfene.
Mert ahogy mondtad, megtörténhet akármi.
Tessék, tarolj, nézd, mint mosakszom miattad,
akár kölyök kiscica a gombolyagnál.
Míg füstöt okádsz, nem látom, hogy rám száll,
de te utam ingyen s bérmentve kiadtad.
Mindig is nagylelkű voltál. Zsoltár minek,
az csak otthonra kell, hogy ne parázzanak
az ősök. Te, ki a hitben parázna vagy,
szemeket súrolsz, és nem is vagy egymagad
a padlás porosodó búgócsigája.
Ha a vulkán működik, láváját hányja,
beborít. De győzhet igazságtalanság,
a vádlott magának csuklik. Ő csinálta
a vihart a pohárban, mert hinni merte,
sosem jön el számára a naplemente.
Nem élvezet nyakig, de kimászok, tudom,
a mélység koordináta, nem végállomás.
Miben vagyok, csupán szerves trágya, serkent,
növeszt, ha jó kertész lennél, tudnád is ezt.
De te csak csábítani tudsz, kihasználni.
Először a Windows-t, majd utána engem.
Neked mindegy hol a rés, tűzfalon, talán
máshol, két láb között, vagy lejjebb a földben…
2 hozzászólás
Szia A.! 🙂
Nehéz vers, többször elolvastam, mielőtt szólni mertem itt. Meg kell hagyni, jól odamondogattál! A zsoltáros gondolatok nagyon bejönnek, és találtam itt egy komoly bölcsességet is: "a mélység koordináta, nem végállomás". Ez kivételesen tetszik, meg is jegyzem magamnak.
A befejező két sor kőkemény vélemény, kifejezetten jól irányzott ütéssel zár.
Talán még annyit, hogy szerintem a sörösdoboz egybe írandó, már ha arra a dobozra gondolsz, amiben sör volt, mielőtt megitták. Ha egy sörrel leöntött bármiféle dobozról szóltál, akkor jó külön.
Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy milyen lesz a "nemulass", ha ezt írtad elé. Remélem, arról is beszámolsz a következő versedben! :)))
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Az élet is nehéz, nem feltétlenül egy égszínkék fodros bárányfelhő. Ez van.
A sörösdobozt majd javítom.
És hogy milyen lesz? Homály, de lehet hogy kielégül a kíváncsiságod, tudod, minden csoda… A vers önmagáért beszél, helyzetem kész dili. Ritka nehéz fába vágtam a fejszém, de ki fog derülni, lesz-e tüzifa…
Puszka,
A.