Bokáig érő víz alatt
érzem magamat
és nem bírom sokáig.
Növekszik kínom,
s szinte röhögve
nézem magamat:
Nem bírom?!
E kis pocsolyában
étvágytalan krokodilok
kostólgatnak szemmel,
majd gyomorrontást
szimulálva, undorodva
méznek keggyel
egy darab húst,
mi én vagyok.
Furcsa. Báránymaszkuk
alatt, bár feszül,
mégsem szándékozik
kitörni az éhség.
Felettem a pocsolya
egyre gyarapodik, s
húz lefelé a mélység.
A szelíd gyapjas
krokodilok mosolya
kajánul kísér végig,
és én hányok
üres gyomromból
e bárányok
rútságán .
A növényevő gyapjas krokodil
By janka
6 hozzászólás
Egy pocsolya lehúzó mélysége elég érdekes kép…de egy álomban minden lehetséges, mert ez álom, ugye Janka?
Az álomban Te növény vagy, és a növényevő. gyapjas krokodilok el akarnak fogyasztani, számukra Te vagy a "HÚS"
Mögöttes jelentés-tartalom: felfal ez az udorító, pocsolyák és randa gyapjas krokodilokból álló világ. Báránymaszkba öltözött rémek vesznek körül, valódi és elképzelt személyek, nincs előlük menekvés. A TISZTASÁG (NÖVÉNY) lesüllyed, megsemmisül, elvész.
Na, milyen vagyok? Legközelebb már keresztrejtvény-fejtéssel is megpróbálkozom.
A versed nagyon klassz, ha rosszul magyaráztam volna, bennem van a hiba.
Szia: én
Szia!
Közelítesz….
A krokodilok létező ,,személyek" és azért nem esznek meg mert úgy tesznek, mintha növényevők lennének.. Én nem vagyok növény és ők sem növényevők.. de éhesek. Sajnos a képmutatás és a hazugságok hálója meggátolja őket abban hogy ki is mutassák ezt az ellenszenvet.. Én viszont olvasok az apró jelekből.. meglátom a maszk mögötti vérszomjat és egy rettegéssel gyűlölettel és szánalommal teli egyveleg húz a mélybe… nem tudom bízzak-e féljek és meneküljek, vagy én is huzzak maszkot a játékhoz… Gyülöletük egyértelmű még ha takargatják is…
Nem tudom kik gyűlölhetnek ennyire, s mivel szolgáltál rá? Biztos így van, biztos jól érzed. Jól érzed? Nem csak beképzeled? A gyülölet ellen egyébként csak egyetlen ellenszer van, -most nem papolni akarok, nem is lenne mire-, -a szeretet. Én is csak most kezdem kapisgálni. Az embernek igazából kevés olyan igazi, kőkemény ellensége van, pláne 19 éves korában, aki engesztelhetetlenül gyűlölné. Legtöbbször arról van szó, hogy, mi magunk sem úgy állunk állunk a kérdéshez, ahogy kellene. Elvárjuk a másiktól a figyelmességet, a tiszteletet, a szeretetet (?) -amit mi nem biztos, hogy fordítva megadunk neki. Apró kis dolgok ezek: figyelek másikra, megkérdezem tőle, mi van a számára fontos dolgokkal…stb
Sokáig úgy voltam vele, tojok rá, nem érdekelnek az emberek…s énrám is tojtak. Na! Ez egy komoly életbölcsesség. Kár, hogy én magam sem élek teljes mértékben e szerint.
A dolog másik oldala:
A vers.
A versnek szerintem kiismerhetőbb képekkel kell dolgoznia, ahhoz, hogy megértsék. A pocsolya mélysége pl olyan, mint a dús vegetációtól zöldelő sivatag, nehezen értelmezhető. A költői képek lehetnek meghökkentőek, de nem lehetnek értelmetlenek, magyarázhatatlanok. Nem elég az, ha Te érted miről van szó. Az elsődleges jelentésnek tisztának, világosnak kell lennie, olyannak, hogy bárki megértse. Gondolj az ős Kajánra. A költő igazi bort vedel, nem fehér nyomdafestéket, s vizionálásai is érthetőek: "van egy anyám, szent asszony, van egy Lédám, áldott legyen"
A gondolataid nagyon szépek, mélyek, tartalommal telítettek. Új verseidben próbáld majd őket kicsit egyszerűbben kifejezni,…ha egyetértesz.
Szia Janka: én
Szia!
Köszönöm szavaid.
Ez egy régi versem szerencsére ma már tárgytalan. Ebben a helyzetben az volt a szomorú, hogy a krokodilokként megjelenő ellenlábasok nem voltak mindíg azok. Az igazi felbújtó az én nagy "ellenségem" ellenem fordította őket és sajnos az adott helyzetben több hitelt kapott az ő szava mint az enyém. Ez a pár rokonlélek olyas valamiért gyűlölt meg, amit el sem követtem.
A versről: Nem gondolom hogy a költészet végső célja megértettni valamit (magamat) másokkal (főleg ma nem) . Ez egykicsit tükrözi az izlésemet is líra és művészetek terén. Az avantgarde és kortárs művészet, költészet sem várja el tőled, hogy megértsd és tisztán lásd mit ábrázol pontosan. Csak feltálalja a lehetőséget hogy megérintsen a hangulat az érzés az állapot amit kifejez, ami ihlette, ami a mű maga.
Erre a kérdéskörre Hernádi Gyula ( ő főleg dramaturg) Skizofrénia című versét ajánlom.. Valahogy így gondolkodom róla én is mint ő.
(Ha érdekel és nem találod, szívesen elküldöm a verset… )
Janka
Ja, ja! De nem is a megértetésről van szó, én nem arról beszéltem! Írj akármilyen verset, s ne bánd, hogy nem értik! Nem is kell, hogy értsék, elég, ha tetszik, elég, ha indulatokat kavar, érzelmeket kelt. A te verseid ilyenek!!! -ezt leszögezem!
Én a képek "tisztaságáról" érthetőségéről beszélek, megmagyarázhatóságáról. A dús lombbal lengedező sivatag pl. lehet, hogy jól hangzik, -de hülyeség. A motívumoknak tisztáknak kell lenniük, hidd el, akár avantgard, akár nem! A nonfiguratív festészetnek is megvannak a maga "szabályai" nem mehet oda bárki a vászonhoz, nem fröcskölheti össze festékkel, kijelentve: ez a mű. Persze , hozzátszem nálad nem ez a helyzet!!!
A Hernádi vers érdekel, megköszönöm, ha elküldöd.
Volt egy barátom, vele tudtam beszélgetni ilyen dolgokról, -sajnos már elment, illetve nem tudom…talán nem…
Azért szeretem a verseidet, mert el kell rajtuk gondolkodni az embernek!
Szia: én
Köszönöm. A verset küldöm, talán a képek tisztaságáról is megváltozik a véleményed a hatására.. Én Hernádi verseinél tapasztaltam először, hogy nem találni utat a megértéshez.. Persze ha nagyon odafigyel az ember néha el kap egy-két mondatot ami megfejtheti, de a verseken inkább csak jókat filózni lehet és maga a rajta való gondolkodás élménye az amiért jó olvasni.