egyszer magamra hagy,
már közeleg az őszi fény,
de, te a nyár lüktetése vagy.
Jön másik, újabb évszak,
melynek eljő a vége,
csak egy múló állapot,
neved súgom az éjbe.
Egyedül leszek akkor,
emlékek repülnek tova
hazudni fogok akkor,
hogy nem kellettél soha.
14 hozzászólás
Bizony van mit nem felejt az ember. Őszinte sorokat olvastam. Tetszett!
szeretettel-panka
Köszönöm szépen kedves Panka !
Szeretettel: Zsu
óóóóóóóóó dehogy nem kellett, nagyon is.. de ez titok marad 🙂
Persze, hogy titok marad.
Ölelésem Anikó:)
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsuzsi!
Egyszerű de annál szebb és frappánsabb vers! Nagyon tetszik!!!!!
Csodás szép napot kívánok!
V.
Szia Robi !
Örülök, hogy szakítottál egy kis időt a versekre és véleményezted:)
Köszönöm:)
szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Az emlékek mindig megmaradnak, ha szép, vagy ha feledni lenne jó.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica !
Az emlékek végig kísérik életünket, feledni nem lehet és talán nem is szabad:)
Köszönöm soraidat 🙂
szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Szép lélek rezdülésdre gratulálok!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor !
Köszönöm szépen kedves soraidat:)
Szeretettel:Zsu
Kedves Zsu!
Szép érzéseket lüktet ez a nyár.
Szeretettel gratulálok
Noémi
Kedves Noémi !
Nagyon szépen köszönöm, hogy figyelemmel kíséred munkáimat, nagyon jól esik:)
Szeretettel: Zsu
Itt már kissé lemondó, reményvesztettnek látszik a szerelem.
Ne add fel, drága Zsu, jön még nyár, egy új, egy szebb…
Nagyon szép vers.
szeretettel!
Ida
Sosem adom fel drága Ida, az nem én lennék….
Köszönöm hogy olvastál:)
Szeretettel: Zsu