tán valakire vár,
lehet hogy rám-
lehet hogy rád…
(vagy talán ránk?)
tudod hogy nem hibánk
ha nem vagyunk ott-
-a szélvész elsodort
…figyeld a kis padot
magányos nélkülünk…
(egyszer még élhetünk?)
úgy kéne boldogság,
úgy kéne még nekem
csipetnyi érzelem,
elsöprő szerelem…
Nem lehet ily sivár
a további létezés:
csak fájó emlékezés…
El kell indulni már,
talán egy új mese vár
tündérrel, óriással,
törpékkel, angyalkákkal,
mezőkön sok virággal,
szívünkben új csodákkal,
nyugalom dallamával,
szerelem illatával,
boldogság mámorával
-hát induljunk hamar,
(mert tudom s tudod már
hogy csak ránk vár)
ott semmi nem zavar,
majd ott találkozunk,
addig meg álmodunk…