Olykor fényes áttetsző selyembe
borul minden, minden ami fáj,
mintha az élet boldog ünnep lenne,
oly csábító, mint gyermekkori táj.
Régi szép emlékek lebegve
szállnak ott fenn a képzelt táj felett,
s évtizedek távlatából látom
az életvidám, boldog gyermeket.
Himnuszt írnék ragyogva, dalolva
ily örömhöz, ám a perc tova száll,
s gyermekkori tájon átosonva
közeleg már a kegyetlen halál.
10 hozzászólás
Szép verset írtál kedves Ida !
Szomorkás hangulata kicsit a tél közeledtének is köszönhető.
Közelednek az ünnepek, légy vidám.
Szeretettel ölellek: Zsu
Minden perc tovaszáll, drága Zsu.
A hangulata? Milyen is lehetne, ha egy kórházi ágyon íródott?
Szerencsére, az a perc is tovaszállt… Különösek, csapongóak olyankor a gondolatok.
Köszönöm, hogy a vendégem voltál.
Ölellek!
Ida
Borongós, szomorkás, fájón szép a versed Kedves Ida! Nagyon tetszik.
Szeretettel: Magdi
Köszönöm megtisztelő figyelmed, kedves Magdi.
Örülök, hogy borongóssága ellenére is tetszik.
Szeretettel!
Ida
Drága Ida!
Elszomorított a szép versed gondolata, amelyben belevontad a halál lehetőségét. Rá érsz még, nagyon, nagyon sokáig, csak ünnepelj velünk.
Öleléssel: Ica
Olvasom most itt a Zsuzsánál, hogy kórházban voltál. Tehát azért hiányoltalak oly sokáig. Remélem már minden rendben van!!! Kívánok jó egészséget az elkövetkező időre nagy-nagy szeretettel.
Köszönöm szépen, drága Ica.
Igen, beteg voltam, de már gyógyulok. Nagyon hiányoztatok az elmúlt hónapokban.
Jó újra itt lenni veletek.
Ölellek szeretettel
Ida
Drága Ida !
Sokat tűnődtem verseden. Vannak emberek sokan, kik elfásulnak s elfelejtik, hogy gyermekek is voltak. Minden gyermek életének ilyennek kellene lennie. Most azokról beszélek akik már gyermekkorukban megismerték a halál közelségét. Elvesztették szüleiket, testvéreiket és egész életükben elkísérte őket a tragédia. Ezért , kérlek örülj annak, hogy
szüleid szárnyai alatt nőhettél, cseperedhettél fel, én pedig annak örülök, hogy ezt megírtad és megosztottad velünk, és remélem, hogy sokáig olvashatjuk gyöngyszemeidet.
Szeretettel várom a következő szép versedet és gratulálok neked, Zsófi
Megköszönöm meleg hangú, kedves hozzászólásod, drága Zsófi! Mit tagadjam, az a "gyöngyszem" is jólesett (tán, meg sem érdemeltem).
Köszönöm, hogy itt is meglátogattál.
Sok szeretettel
Ida
Kedves Ida! A gyermekkori szép emlékeket én nem rontanám el a kegyetlen halál megjelenítésével. Más vonatkozásban nagyon tetszik a versed. Többször elolvastam. Szeretettel. Ilike
Köszönöm szépen, kedves Ilike!
A megjegyzésedre viszont azt mondanám, hogy én sem… de egy kórházi ágyon bármi megtörténhet…:)
Szeretettel
Ida