A poéta ír, írogat.
Elégia, epigramma.
Szonettek és a ballada,
nagyon nagyot, nagyon sokat.
A költemény az ő célja.
Verslábakkal viaskodik,
ütemekbe kapaszkodik,
rímekkel is hadakozik,
eme percben, éppen most is.
Győz s győzött. Hisz poéta.
A költemény, az kell neki.
Hangsúly, rím és időmérték,
az istenek erre kérték.
Verslábazza, ütemezi.
(No és persze, rímelteti.)
A trocheus messze szalad?
Utoléred azon nyomban,
visszahozod versláncokban,
s versbe kötöd. Mert ez szabad.
A sok ütem jól elbújik.
De mindenütt megtalálom,
nem kell hozzá a varázsom.
Versemben lesz így is, úgy is.
A rímek is kergetőznek
kacarászva, csilingelve,
össze senki ne szedhesse?
Mi befogjuk összes őket.
S a költemény befejezve.
Belerakva, beleraktad
(mert van hozzá nagy hatalmad)
versláb-, ütem-, és rímekbe.
Verslábain elugrálgat,
ütemein zongorázva
minden dalát el-eljátssza,
s a lékeknek épít házat.
Rímei is muzsikálnak.
Örökfényű dicsőséggel.
De figyelj az üzenetre,
ami benne van a versbe'.
Hogyan ragyogj csillagképpen,
hogyan fényelj, hogyan égj el.
Hogyan legyél fényben éjjel.
Hogy ne szakadj soha széjjel.
Megdicsőülj égi kénnyel.
5 hozzászólás
Szia Madár! 🙂
Hajnalok hajnalán megnevettettél. 🙂
Talán, hogy nem ez volt a szándékod, de nálam ezt érted el, mert viccesre sikerült. Lehet iróniának is venni.
Azt hiszem, nagyrészt jól látod a rímfaragás folyamatát, de azért nem ennyire vészes. Az tény, hogy így kellene mindenkinek szaladgálni a rímek és egyebek után. 🙂
Fogom a kosárkámat, szedem a (vers)lábaimat, indulok a betűerdőbe gyűjtögetni. 🙂
Köszönöm a hajnali jókedvet! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Madár! 🙂
Hajnalok hajnalán megnevettettél. 🙂
Talán nem ez volt a szándékod, de nálam ezt érted el, mert viccesre sikerült. Lehet iróniának is venni.
Azt hiszem, nagyrészt jól látod a rímfaragás folyamatát, de azért nem ennyire vészes. Az tény, hogy így kellene mindenkinek szaladgálni a rímek és egyebek után. 🙂
Fogom a kosárkámat, szedem a (vers)lábaimat, indulok a betűerdőbe gyűjtögetni. 🙂
Köszönöm a hajnali jókedvet! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, örülök, hogy megnevetettelek, bár én ezt egy komoly hangvételű versnek szántam. A mai versek többnyire szabadversek, nincs szabályos, lüktető ritmusok. Pedig sok versbe, sok vershez illenének. Sokszor előfordul, hogy hiányolom a kötött versformát. Barátsággal: Madár
Szia Madár! 🙂
Jeleztem azt is, hogy átjött az irónia. Valóban nem vicces, hogy a kötött formákat egy ideig szőnyeg alá söpörték. Azért mondom, hogy egy ideig, mert az utóbbi időben ismét térhódításuk van. Az már más kérdés, hogy milyen formában. Gyakran szabályokat felrúgva, mert nincs elég türelem a megkötések betartására.
Én a kötötteket népszerűsítem, minden fórumon hangoztatom, és példával is állok elő. Talán ennek is köszönhető, hogy azokban az alkotói közegekben, ahol jelen vagyok, kedvet kaptak szonettekhez és egyéb kötött formákhoz. Ennek nagyon örülök. A versednek is, és a nevetés részemről nem kinevetés volt, sokkal inkább öröm, hogy mindezt megfogalmaztad, méghozzá frappánsan. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Madár!
Kiváló, igaz versedhez
szeretettel
gratulálok!
Jó egészséget, szép napokat
kívánok:
Zsuzsa