gonosz volt, mondom, s nem ostoba.
S mert nem volt ostoba, magát fogta,
s néhány dolgon elgondolkoza.
"Tettem én már épp elég rosszakat,
jóra váltom őket, ha tudom.
Lássunk hozzá! van bennem akarat."
És felcsapott juhásznak legott.
Őrizte ő lelkiismerettel
a nyájat, amelyet rábízott
a gazda; de midőn megéhezett,
tűntek el a nyájból a juhok.
Régi szokása volt meghagynia
a bőrt, belet és csontokat,
s mert meghagyta, úgy látta mindig, hogy
neki mekkora nyája van,
s őrizte bőszen. De újra éhes,
s most látta, hogy már nyája sincs,
s a beleket zabálva rájött, hogy
az élő juh mily drága kincs.
Mondjátok csak: mik vagytok ti éppen,
élni jöttök népetek nyakára?
Kinek csont, s bél és bőr a népe,
hentese azoknak, nem királya.
7 hozzászólás
Ehh… Remélem eljut a címzettekhez 🙂
Kedves Joxemi!
Nagyon találó! Tetszik!
Szeretettel:
A.S.N.
Bátor, merész, a vége hibátlan négy sor összefoglaló.
Abszolúte tetszik!
Kedves Joxemi!
Rendkívül találó vers.Gratulálok!
Linda
Ej Joxi! Nagyon csalódott vagyok. Ilyen verset írni a politikusoknak? Nyomtasd ki add fel postán. Még örülnének is neki. Jó mesének gondolnák.
Barátsággal: Ági
Kedves Winter!
Hú, micsoda gerjdelemmel írtad ezt a verset… Nagyon jó a zárójeles befejezés is!
Emlékszem erre a pályázatra, én is jelentkeztem egy prózával, még valamikor kezdetben, amikor beléptem a Napvilághoz.
Már nem is emlékszem a címére, azt hiszem föl van téve.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Bizonyára, de az nem nekem szól. 🙂
Mindenesetre köszönöm, hogy itt jártál! 🙂
Szeretettel:
Joxemi