A puszta virágai
Kora reggel,mikor felkel a Nap,
messziről szól tompa rézharang.
Párafüggöny száll a repedt szikről,
szikrázik a fény minden kis kőről.
Sziki virágra zúduló meleg
nem kényeztet itteni életet!
Távcsövemmel forgok erre-arra..
itt kányafű, naprózsa amarra,
fakó sóballa no meg süncincor,
repedt szikföldbe szikkad a szó..
De a PUSZTA nem adja fel soha!
még a nagy hőséget is kibírja.
Aludni tér a mérges napkorong,
feljött a Hold, a vén bolond.
szirmok hegye becsukódik mára,
rájuk omlik az égi,hűvös pára…
2 hozzászólás
….:):)a virágnevek nem kitaláltak!!!!:):)…léteznek tájnyelven:):)…
Gratulálok versedhez. Szembetűnő a természet szeretete és ismerete.
Szinte láttam a felkelő napodat. Köszönöm az élményt.
Üdvözlettel: Helena