Mikor még csak vázlat voltál, már magadhoz hívtál.
Csak ámultam rád, és rajzoltalak tovább.
Még csak arcod alkottam, de te a csókomat loptad volna.
Fejem elkaptam, majd kitöröltem az ajkad.
Hirtelen azt hittem rád, hogy te vagy a délibáb…
Pedig csak egy rajz voltál, aki rám várt.
Visszarajzoltam a szád, mire te gúnyosan vigyorogtál rám.
Bókjaidat dobáltad hozzám, amire én csak tátottam a szám.
Végül megalkottam a lovagomat, aki leste minden kívánságomat.
Mentünk is a templomba gyorsan, de hitvesi csókra nem került sor soha.
Egy lovagot alkottam, aki faképnél hagyott az oltár előtt a templomban.
Összerogytam menyasszonyi ruhámban, és csak sírni tudtam.
Eszembe jutott a múltam, mikor még kicsi voltam.
Mikor még csak pálcika embert rajzoltam, és hercegnőset játszottam.
Felálltam, és kirohantam a templom ajtaján,
S lám, nem volt ott délibáb, csak a Nap sütött le rám.
8 hozzászólás
Dehogy nem! Biztosan! Tetszett a versed, csak nem rajzolni is szeretsz? biztosan egyedi lehet, mint ahogy én látlak! Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szia Panka!
Igen szeretek rajzolni AMF -en van pár rajzom feltéve, ott meg tudod nézni, hogy rajzolok. Köszönöm a bókot!
üdv: Eddie
Szia!
Sose mondd, hogy soha:-))
Szeretettel:Selanne
Szió!
De én így érzem…
üdv: Eddie
Egyszer majd megtalálod az igazit, csak ne a rajzlapon keresgélj. 😀
Üdv.: Hópihe!
Igyeeekszem nem ott keresgélni. :)))
üdv: Eddie
Szia Eddie!
Aranyos ez a történet, örülök, hogy a véletlen összehozott a lovagoddal! 🙂
Azért szerintem egyszer legalább próbáld ki a férjhezmenést! 🙂
Gratula! Ötletes!
Szeretettel: Kankalin
Tudod, hozzá már nem megyek. De a barna lovag még jöhet!:DDD