Zápor hangja dübörög monoton
a kőkeményre szikkadt talajon.
Felhők az esőt bőven ontják
és azt a földön nagyon várják.
S ha egyszer a felhők az égről elvonulnak
és utánuk az égbolton felragyog a meleg nap,
majd az egész világ ismételten virágba borul,
akkor minden, de minden színpompássá alakul
2 hozzászólás
Így van. Én is hogy vártam már azt az esőt! Föl is pezsdültem tőle, és két nagy kört is mentem a nemlétező virtuális motorommal – csak úgy vágtam a vizet!
Üdvözlet: Attila
Igen vártuk. Kell is a földeknek. De nekünk is milyen jó lenne már egy csepp napfény! 🙂 Remek vers!
Szeretettel, szívvel gratulálok! 🙂
Zsuzsa