A régi úton

Újra felveszem régi maszkom,
Újra eltévedtem a nekem szánt úton.
Pedig kopott már a cipőm,
Szinte kilátszik belőle lábam,
Az új csalódástól keserű íz a számban.
Nem nézek hátra, hogy mit hagytam mögöttem,
Mert nem merem azt mondani, megtörtem.
Megyek tovább bár már régen nem tudom,
Hol rontottam el, mikor jártam tévúton.
De megyek mert mást tenni nem tudok,
Viselem a keresztem,
Mi az első lépésnél rám rogyott.
De még bírja lábam még vánszorgok.
Mert ki tudja mit hoz a következő kanyar,
Ha már az élet ily fanyar.
Nevetek bele az egészbe,
Mindig csak lassan lépésről,lépésre.
S talán majd egyszer mikor a végére értem,
Megértem, hogy hogyan s miért,
A nehezebb útra léptem.