A remegő őr

Üvöltés…
Csak üvölt. És
Vonyít.
Máshoz… nem konyít…
Övé az ajtó, de én kulcs vagyok:
Nem óvott bajtól, hát most csillagként ragyog…
Égjen örökké! Már nem zavar,
Hogy teste selymesen nemez avar.
De mit is akarok. Én ostoba, elmét tűz nem oszt tova…
Hisz’ újabb lelket nemz hamar,
A bezártan született…
És ha még,
Ily’ ostobát szül e tett:
Itt a vég…