Meddig járod még gyenge táncod,
Ó hiú Remény?
Meddig leszek még a párod
Csalfa, vak Remény?
Minden veszni látszik
S a kín tüze emészt el,
Ekkor felfeded arcod
S testem tőled enyész el.
Remény és csalódás,
Öröm és bánat,
Szenvedés az életünk,
Éljünk hát a mának!
Létünk minden kis örömét
Ki kell élveznünk
Mert nem tudjuk, hogy holnap reggel
Mire ébredünk!
Most sorvadva fekszem itt,
Mint halovány árnyék,
Testemből kiszakadtam,
S még satnyábbá válnék…
Feltépett húsomat
Dögök rágják széjjel,
Nem halljátok sikolyom
Mi felharsant az éjjel?
Kínzó fájdalom,
Őrjöngő vad kín!
S kezemmel markolom
mi életben tart… óh ím:
Te! Te! Te!!!
Te vagy hazug Remény!
Mi táplálja a szívemet
Te vagy vak Remény!
Hazudtál, otthagytál,
táncoltál s tápláltál,
reménnyel, vigasszal,
örömmel szolgáltál.
De hazudtál!
De megvédtél…
De elmentél!
Megöltél!