Fáj a szívem, mert feltépték,
Csalódnom kellett, nincs meg már, ami érték.
Elveszett, tovatűnt egy pillanat alatt,
S belőle már semmi se maradt.
Sebzett szívemet többé senki sem lépheti át,
Hiába várok már, miért nincs sehol egy jó barát,
Miért nem hallom rég, a megértés szavát,
Mikor jön végre el, az igazi boldogság.
Minden éjjelen, sajnos nyitva a szemem,
Nagyon fázok én, sírok s remeg két kezem,
Úgy várom már, könnyeimből napfény legyen,
Ha szeret engem, Ő most miért nincs Velem!
De nem számít már, többé fel nem adom,
Harcolni fogok, akkor is ha elbukom,
Az álmaimat, soha el nem árulom,
A céljaimért keményen dolgozom.
S csak a Remény, mi életben tart,
Segít elkerülni majd a sok bajt,
Sikerhez küzdelem kell, nem tapasztalat,
Úgy érzem, túl kell élnem magamat.
Eljön az idő, mikor mindenki boldogabb,
Ha a valóság bújik meg a szavak alatt,
Minden rendben lesz, hidd el Te is magadban,
Az Öröm-sziget többé már nem lakatlan.
5 hozzászólás
Szia!
Örülök, hogy nem tartott ki a vers végéig a borongós hangulat! Csak így tovább!
Üdv.: Hópihe
"könnyeimből napfény legyen" ez a kedvenc részem.
Én is örülök, hogy a vége már nem borongós.
Üdvözlettel: Daniel
Ez az, harcolj, és élvezd ki az élet minden pillanatát!
Ha látszólag rosszra fordul az életed, mindig ott lesz az isten, aki segíteni fog rajtad.
Írjál jobb hangulatú, derűs, vidám verseket is!
Tudsz te olyat is, ha akarsz.
Üdv.:Tamás
Nagyon tetszett ez az alkotasod.Szivbol irtad es szinte sugarzik az eletero&varazs belole.Szivbol kivanok;Jo eleterot&egeszseget&sok vidam szeretet teljes napokat,hogy meg sok szep alkotasod szulethessen.S.a messzi tavolbol…
Kedves írótársaim, alkotótársaim! Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, én is viszont kívánok minden jót: erőt, egészséget, vidám életet és végül, de nem utolsó sorban jó ihletet a jó és mégjobb művek létrehozásához 🙂
Sok szeretettel: Aphrodite