Serlegemből kiürült a bódító nedű
tudatomon sejlik a pirkadat
hitemen gyökeret vert a hű
kijózanodott gondolat.
"Laura énem" tovaimbolygott
képzetemen hiába viháncolnak
csalogató csalfa fénynyalábok
engem már semmi sem kápráztat.
Többé nem csábít el sem illat sem íz
vágy bűze facsarja orromat
tegnap tisztára csutakolt a kín
mára megtaláltam önmagam.
11 hozzászólás
Noémi!
Szerintem nem vagy egyedül, olykor érez így az ember, de aztán minden jóra fordul.
Jó kis vers ez a javából!
szeretettel-panka
Kedves Panka örülök, hogy itt jártál.
Köszönöm szépen.
Kedves Noémi!
Minden kín,fájdalom,kiábrándulás…útmutatók sokszor
magunkhoz!
Nem azt jelenti ez,hogy az élet csak ezekböl áll,de
néha szükségesek,hogy megtaláljuk magunkat!
…és az utolsó sorod taní erre!
Olvastam egy nagyo öszinte írást…és sikerült benne
a ´Remény illatát´érztetned!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen, hogy így látod.
Elnézést…
…és az utolsó sorod tanú erre…
akartam
Nagyon jó ez a versed kedves Noémi !
Erre nem mondanám, hogy "Noémis", bár van benne…
Nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Kedves vagy Zsu. Köszönöm.
Szép lett ez a versed kedves Noémi!
Az utolsó versszakban benne vagy biztatón,
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm Ica.
Kedves Noémi!
Nagyon jó a versed. Érdekesen fejezted ki a gondolataidat, rövid soraidban sokféle érzések merülnek fel. Nagyon tetszik a vége, az egészet feldobja.
Szeretettel olvastam: Kata
Nagyon szépen köszönöm kedves Kata.