A gátak, az árnyak,
Magasra nőnek
a sirató felhők
az égből köszönnek,
Fájnak az esték,
És hűvös a táj
A lila naplementék,
Az éji magány.
Biztat a hajnal
Döntsön a nappal,
A fény-ízű vágy.
Csak rajtunk múlik,
Ha köddé foszlik
A tűz-szín virág.
6 hozzászólás
Szép rövid sorok…
Nagyon szép, Marica, a befejezés meg magávalragadó. Gratulálok: Colhicum
Kedves Marica, nagyon szines, szép verset írtál, gratulálok.
Szép!A ritmusa tetszett nagyon.
Kedves Marica!
Nagyon ritmusos, és szép verset írtál! További sok kedves gondolatot kívánok Neked!
ali baba
Mégis..bár reménytelen, hozott reményt, emlékeket…
Szép vers, gratulálok: d.p.