Lassan botorkál hazafelé,
késő van már, minden lépés nehéz,
és a csillagok fényével játszik,
egy kóbor szél a fekete égen.
Nehezen méri a távolságot,
a járdaszegély és a fal között,
néha megbotlik, káromkodik egyet,
majd egy dalt kiabál bele az éjszakába.
Cigarettát vesz elő, rágyújtana,
de nehéz eldönteni melyiket gyújtsa,
a láng is össze-vissza táncol,
végül rásül az ujja hegyére.
Végre hazaér, csöngetni nem mer,
fél mert az asszony igen tekintélyes,
de valahogy a kulcs nem megy a zárba,
küszöbön találja megérdemelt álma.
Hajnalban az ébredés igen fázós,
a kulcs is megtalálja útját a zárba,
levetkőzik halkan, bebújik az agyba,
az asszony nem ébredt fel, istennek hála.
Reggel szegénynek iszonyú a gyomra,
remeg keze-lába, azt sem tudja, hol van.
Feje is sajog, orvosság kéne,
most csak egy sör, liter bor ebédre.
Láss hát csodát, a betegség elszállt,
a gyógyszer hatott, patikát sem látott.
Újra a kocsmába, a söntésre dől
és este kezdődik minden elölről
18 hozzászólás
Kedves József!
Nagyon életszerűen írod le korunk egyik égető problémájával küzdő ember esetét.
Szinte meglevenednek a sorok és magam előtt látom, ahogy botorkál, és csetlik -botlik a szegény pára.
Sajnos sok helyütt így van, kocsma után első a család.
A versed nagyon jó, nagyon tetszik.
üdv.:
hamupipő
Köszönöm kedves Hamupipő. Hál istennek ez csak vizuális élmény, sokszor mikor kinézek az ablakon éjjel ezt látom. A másnaposság élménye még fiatal koromból való.
Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Kedves József, bizony szomorú sors az ilyen, mégis vannak néhányan, akik ilyenformán élik le az életüket; jó lenne, ha képesek lennének változtatni ezen, hiszen lemaradnak az élet szépségeiről. Nagyon jól leírtad, abszolút el tudtam képzelni.
Üdv.: barackvirág
Kedves Barackvirág! Sajnos az ilyen emberek nagyon nehezen tudnak változtatni. Szerintem nekik ez az élet szépsége. Nem csak a lecsúszott emberek között van ilyen, nagyon sok, jó pozicióban lévé ember között is van. Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Kedves József!
Érdekes a témaválasztásod, sajnos az alkolizmus a a gyengejellemű emberek átka. Ebből a szenvedélybetegségből is talpra lehet állni, a kór felismerése és belátása a legfontosabb, valamint az akaraterő. Élethűek a soraid.
Üdvözlettel: Noémi
Igazad van kedves Noémi, akaraterővel le lehet mondani az alkoholról, csak szerintem ahhoz kell malamilyen motiváció és talán segítség is. Szerintem mindenki tágabb környezetében van ilyen ember, az enyémben van, innen az élmény.
Örülök, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Hm……..
Kedves Szhemi…
Ez a versed a gyermekkorom rémálmát idézte fel, és az elfojtott dühöt, tehetlenséget, amikor láttam a hazafelé részegen tántorgó apámat.
Egy dologban azérrt picit más volt.
Pokollá tette az életünket…
És ő volt aki terrorban tartotta a csalládot.
Azt hiszem most elő jön minden keserűség, amit akkor átéltem…
De tényleg nagyon jól körvonalaztad a részeg ember életét…
puszi
Anikó
Részeg mámorban úszott
Minden nap tántorgott
A gyerekek sírtak
Sarokban lapultak,
Az utcán sötétben elbujva
Fák árnyékába bújva.
Menedéket kerestek
Ne vegye észre őket.
Óh hányszor volt könnyes a szemük
Az asztalra vacsora sem került.
Mikor az ajtóba megjelent
Mindenki remegve figyelt.
Kinek ideje volt,
Az ablakon kiugrott
S a szélrózsa irányába
Lábát szedte a sötét éjszakába.
A csillagos ég alatt, hányszor kértem a felhőket
Mikor imbolygó árnyéka az ajtóban megjelent,
Oltalmazzon, takarjon, engem meg ne lásson.
S az alkoholtól fátyolos szeme, csak párnákat.
Óh jajj! A gyermekkor rémres árnyéka
Mély nyomott hagyott, s a szorongást felváltva
Most midőn elmondom ezt nektek
A könnyeim záporként peregnek..
Mikor végleg elment, s minket itt hagyott
Nekünk csak bánatra bánatot halmozott
Nem maradt emléke más, mint gonosz lidérc
Mely rémálom képében időnként vissza tért……
Nagyon fájdalmas vers Kedves. Szomorú, hogy gyermekeknek ilyet kell látni, megélni.
Nagyon sajnálom, hogy versemmel fájó sebet téptem fel. Ne haragudj rám.Az én apám pont a fordítotja volt. Néha mikor beivot, mindig játszott velünk, a kevés utolsó fillérjét is oda adta édességre. Máskor nem kaptunk semmit. Nagyon sokat vert, jozanul, bár amugy is utált, mert nem akarta, hogy megszülessek és én megszülettem. De ez egy nagyon hosszú történet. Örülök, hogy olvastad a verset, köszönöm.
Üdv: József
Kedves József.
Semmi baj a fájdalommal együtt jár az ihlet…
A fájdalmas dolgok is kihoznak belőled valami "szépet"
Érdekes ezt így még sosem fogalmaztam meg….
puszi
Anikó
Kedves Szhemi
Sajnos az alkohol, megnyomorította a családom, nem egyszer.Hatalma van…Olvastam a versed, és láttam apám, az ex férjem, és ma tudtam meg egy régi ismerős halálát, ki 37 éves korában örökre magával vitte szenvedélyét.Elment úgy, hogy családja helyett az alkohol lett társa, és gyógyszerek!
Kemény sajnos igen gyakori problémáról szól, nagyon jól megfogalmazott, és tiszta versed.Szeretettel:Kriszti
Kedves Krisztina!
Bár én egyáltalán nem iszom, de sajnos a családomban és a környezetemben vannak, akik az alkohol rabjai.
Én is elvesztettem töb rokonomat és barátomat is miatta.
Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Az első v. utolsó két sora az nagyon ott van…utána már olvastam jobb verset is…de ennek ellenére az nagyon megragadott, az utánalévő rész olyan kilóg ahhoz képest, valahogy darabosabb, mondhatni néhány helyen lexikálisabb leírású, de lehet tévedek, bocsáss meg, de nekem ez a két sor tetszett. Írj még sok ilyet.
Üdv
Kritika nélküli életkép. Kritika nélküli vers. De inni nem kell, bár én is szoktam néhány pohár finom borocskát inni, ha kedvem úgy találja.
Nagyon megfogtad! Ez ott van, kijött Belőled.
Nagyon tetszett!
d.p.
Kedves Michelangelo!
Köszönöm a biztatást és azt is, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Kedves Dinipapa!
Neked megvallom őszintén, már tízen egy éve nem ittam egy korty szeszt sem, de előtte viszont igen. Ünnepekkor bizony a pohár meg üveg fenekére néztem, de utána mindig nagyon beteg voltam.
Köszönöm, hogy olvastad a verset.
Üdv: József
Kedves Szhemi!
Remek vers ! Nagyon élethű. Magam előtt látom a leírtakat, csak nem ilyen kegyes, békés befejezéssel mint pl :"Végre hazaér, csöngetni nem mer ;levetkőzik halkan, bebújik az agyba,
az asszony nem ébredt fel, istennek hála."
Ha lehet így fogalmazni te a szerencsésebbik esetet írtad le .
Tetszett ! Gratulálok.
Szeretettel
Marcsy
Kedves Marcsy!
Köszönöm, hogy rátaláltál erre a régi írásomra, és nagyon örülök ha tetszett.
Üdv: József