Folyton rohanunk
soha, meg nem állunk
dolgozunk, vásárlunk
s, már csak hazavágyunk.
Pedig jó volna
néha megállni
egymás örömére
kicsit lassítani.
Pár szót váltani
cinkosan kacsintva
a másikra nevetni.
Megkérdezni,
hogy vagy?
Élsz? Laksz?
Boldogulsz?
Eljárni színházba
sétálni a parkban
nem a tévét bámulni
a fotelből, unott arccal.
Közben lesni az órát
ideje feküdni?
Korán kell felkelni
és munkába menni…
10 hozzászólás
nagyon tetszet a versed gratulalok
kedves Eszter!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Béla
Igen, meg kellene már állni, kicsit a másikkal, sőt saját magunkkal is törődni.
Leticia
Kedves Leticia!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat.
Ezekszerint te is unod a taposómalmot.
Szép napot neked.
Szeretettel: Béla
Kedves Béla, nagyon igazad van, szinte semmire nincs idő, csak a rohanás. Nem csak másokkal nem törödünk, de saját magunkal sem. Valószinű ezért leszünk rövidéletűek. Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves József!
Köszönöm a hozzászólásodat.
Az elsőlépést már megtetted a jó irányba velem eggyütt.
Ráébredtünk, hogy mi a baj körülöttünk.
Most már ideje megtennünk a következő lépést.
Száljunk ki a mókuskerékből.
Sok sikert neked is hozzá.
Szeretettel: Béla
Kedves Béla!
Nagyon realisztikus a versed, tetszenek egyszerű képei, rímei! Gratulálok:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon szépen köszönöm a szép szavaidat.
Legyen szép a napod.
Szeretettel: Béla
Sok igazságot mondtál el a versedben. Mennyivel nyugodtabb volt az élet valamikor. Most senki nem ér rá arra, hogy beszélgessen ismerőseivel, szomszédaival. Nem érnek rá szórakozni, magukat jól érezni az emberek. Hová sietnek?
Bizony, néha meg kéne állni, egymást megszólítani, egymás iránt elnézőbbnek lenni.
De – nincs rá időnk!
Üdv. Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szép soraidat. Elnézést, hogy csak most válaszolok rájuk. Sajnos, mint te is írod nincs időnk megállni. Én is most vettem csak rá magam, hogy a régi kedves ismerősöket újra megkeressem. Már nagyon hiányoztatok.
Szeretettel: BÉla