Elszáradt rózsával némán játszik a szél,
Ujjai közt a virág új életre kél.
Táncol, él, boldog, mint a bibliai Lázár,
De ledobja a szél, és szótlan tovaszáll.
„Ó, drága rózsa, drága naiv rózsa!
Az kelt életre, ki szirmod szerteszórja?
Mért engedsz annak, ki egyszer ketté tört,
S mint apró levelet, útjából elsöpört?
Láthatod, most is csak felkapott,
De kedve elmúltával a gyom közé dobott.
Drága rózsa, mondd csak el, mondd, miért hagyod,
S mért nem leszel méltósággal inkább szép halott?”
„Költő, mit tudsz te! Mindent mondasz,
De semmit teszel, s csak ontasz
Magadból buta verseket.
Vakon törsz szíveket
Átgondolatlan soraiddal. Lám most is
Szép szóval sértesz, bár amit látsz, hamis.
Meghallgattad talán valaha a Szelet?
Vagy csak annyit látsz, amennyit láthat a szemed?
Tudd meg: betegségben szirmom ápolta,
Hosszú útján illatom csókolta,
S hittem, éreztem, tudtam azt, hogy szeret!
De szerelmünk sem élhetett túl minden zord telet.
November fagyokkal koporsót hozott nekem,
Szirmaim szaggatta, megtépázta levelem.
Közeledett a halál, s megkértem a Szelem:
„Ha teheted, Édes, őrizd meg tetemem!”
Száz tél elmúlt, de még mindig visszajár,
Hosszan megcsókol, és némán tovaszáll.
Bebizonyította azt, mihez kevés volt a hitem:
A legzordabb telet is túléli az örök szerelem.”
Elszáradt rózsával némán játszik a szél,
Ujjai közt a virág új életre kél.
Táncol, él, boldog, mint a bibliai Lázár,
Megcsókolja a szél, majd szótlan tovaszáll.
8 hozzászólás
Tetszett a keret. Tetszettek a sorok, a rímek. Tulajdonképpen minden. Egy csomo helyen olyan érzésem volt, mintha valami mondókát mondanék, valószinüleg baromság, de tényleg így éreztem:)
Üdv
Nagyon szépen tudsz bánni a rímekkel! Manapság ez igen kevés embernek sikerül. Gratulálok!
Darien
Michelangelo: valószínűleg volt egy hasonló ritmusú mondóka, amit ismertél 🙂 és arra emlékeztet. de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az enyém ritmusa sajnos sokszor megtörik. Köszi a dicséretet! 🙂
Darien: Köszönöm nagyon 🙂 a rímekkel azért néha én is harcolok, de a legtöbbször a verseim ritmusával van a problémám. 😉
Nagyon szép vers:)
Ez kimondhatatlanul szép!!!
Föleg a következő sorok:
Száz tél elmúlt, de még mindig visszajár,
Hosszan megcsókol, és némán tovaszáll.
Bebizonyította azt, mihez kevés volt a hitem:
A legzordabb telet is túléli az örök szerelem.”
hihetetlenül csodás, gratulálok!
Nagyon szép a versed!
Csodás ahogy megvédi a szelet, a rózsa.
Szépp bizonyítéka versed, annak, hogy hogy az igazi, örökszerekem, sokesetben nem látványos csak benn a lélek legmélyén él át örök időket.
És elég ennyi az életben maradáshoz, hogy a ránk váró feladatot teljesítsük.
még akkor is ha:
'November fagyokkal koporsót hozott nekem,
Szirmaim szaggatta, megtépázta levelem.
Közeledett a halál, s megkértem a Szelem:
„Ha teheted, Édes, őrizd meg tetemem!”
Száz tél elmúlt, de még mindig visszajár,
Hosszan megcsókol, és némán tovaszáll.
Bebizonyította azt, mihez kevés volt a hitem:
A legzordabb telet is túléli az örök szerelem.” "
Gratulálok! És Köszönöm! Élmény volt olvasni.
Üdv: marica
Igazán kedves és szép vers!
gratulálok
Kedves Liz!
Ez valóban nem is olyan rossz, sőt, egyenesen gyönyörű!!! Csak gratulálni tudok:)
Üdv: Borostyán