Kék ködében édenkertnek
a rózsák oly kékek,
alkonyatban táncra kelnek,
száll angyali ének.
Könnyű párák illatoznak,
fénylő harmatködben,
kebleinkből fakasztva sok
örömkönnyet közben.
Gyere te is szívd magadba,
csodás ez az illat,
szerelmesen ver szép szíved
s a bánat is itt hagy…
Szakítván egy rózsaszálat,
szívem néki adtam,
kék rózsák közt, édenkertben
Évával maradtam…