a nagy démonnak(Vala) vérét vette a Napisten (Surya),
s eltűnt vele a mindenség kék rengetegében.
Ravana – napfogyatkozást idézve –
megkísérelte, megállítani őt gonosz tettébe.
A Napisten ijedtében,
a démon vérét Bharata* mély tavaiba öntötte
s a vér a tó szellemével kéjesen egyesült,
s a vakító fénytengerbe elmerült.
A forrongó mélységben csodálatos rubinokká váltak,
az illatos tavak ezer színárnyalatban pompáztak.
E sötétvörösen csillogó kő került be a főhelyre
a Navaratna Talizmán medáljának közepére.
Éj leple alatt„Vala” démon fogai hulltak, mint a csillagok,
harmat fátylat terítettek a vízre hajnalok,
s olyan drágakövek magjai éledtek belőlük,
hogy a végtelen a mindenség karjaiban elmerült.
A gyöngyöket a Hold fénye ezüsttel bevonta,
s egy sikollyal bezuhantak a kagylók héjába,
s megszülettek a természetes gyöngyök, az igazak házába.
S e szépséges kő is helyet talált a csodálatos Talizmánba.
A mesémnek itt a vége, a Földi élet léte
a kozmikus drágakövek hatására szép lett.
A 8 bolygó most is mosolyogva bolyong,
fénysebességgel játszadozik a csodás égbolton.
S az emberekre mind letekint, lelkük mélyébe betekint
S ad nekik megnyugtató érzést, csodás energiát,
mi létüket mézédes nedűvel itatja át.
*Bharata területén található a mai Burma, Thaiföld, India és Sri Lanka
7 hozzászólás
A rubin és az igazgyöngy is az én asztalom. Hmmm, így született volna?
Kedves kis -legendaszerű- versike 🙂
Kedves Boer, így született, nekem is kedvenc drágaköveim:) A Navaratna talizmánt ismered? mindjárt felrakok egy versikét róla:)
Lenyűgöztél…)))
Gyönyörű volt, különleges kifejezése érdekes képek, megragadó stílus:)
Nem véletlenül szeretem ennyire a verseidet; dalol bennük a tehetség:)
Nagyon szépen köszönöm, örülök nagyon!:)
Nagyon érdekes ez a versed… Tetszik a mitikus hangulata, a képek, amiket lefestettél benne. Gratulálok!
Köszönöm szépen kedves Kalina, megtisztel a figyelmed!:)