Én vagyok a rúdugró,
babám bárba jár most,
használja a rudamat,
ő egy sztriptíz-táncos.
Felmászik rá, enyeleg,
forog rajta körbe,
hej de szerelmes vagyok
e gyönyörű nőbe!
Megragadja merészen,
combjait rá fonja,
finom, kecses ez a rúd,
nem vastag, otromba.
Majdnem mindent ledobál,
nincs rajta csak tanga,
rákiáltok, hogy elég,
jobb, ha abba hagyja!
Fejezze be a táncot,
adja vissza rúdam,
messze van a stadion,
sürgős lett az utam!
Könyörögtem: add vissza,
kezdődik a verseny,
s combja közül rudamat
gyorsan kitekertem!
Felhördült a közönség,
majdnem összevertek,
de a felső ablakon
elhagytam a termet!
4 hozzászólás
Üdvözöllek, kedves Bubka!
Szükséged is volt a rúdra,
mivel hogyha jól gondolom,
átsegített az ablakon! 🙂
"Szakmabeli" régi rúdugró lévén nekem tetszett eme kétértelmű versike!
Üdv: dodesz
Gratulálok Dodesz! Én mindig csodáltam a rúdugrók technikáját. Súlyemelő voltam és edzés végén mindig az atlétáknál vezettünk le. Még a magasugrást meg is tanultam, jól ment a floppal is, de a rúdugrást csak bámulni tudtam. 🙂 Még a katonaságnál is beleestem a vizesárokba, ha rúddal kellett ugrani. 🙂 Persze valamit b.iztosan nem jól csináltam. Bubkát is sokszor láttam a tévében, fantasztikus sportember volt.
Üdv.: alberth
Volt egy súlyemelő barátom, aki 2 métert ugrott magasba. Na jó, a súlyemelés előtt atlétizált is, de akkor még épphogy 170 centit teljesített. Nekem 210 jött össze, rúddal pedig 5 méter.
Nyilván Te is ügyesebb lettél volna, ha gyakoroltad volna! 🙂
Üdv: dodesz
Kedves Albert!
Tréfás versed nagyon tetszett. Jó volt kicsit nevetni.
A befejezés pedig fenomenálé…
Szeretettel, nevetéssel olvastam: Kata