A test a látható matéria
adatott valahol, viselem
önmagam,
de nem tudom a kopott
kabátnak látszik-e
hány újra varrott
gombja,
bestoppolt foltja van?
Elég-e a vers,
leírni ujjaim első érintését
mezítelen női combokon,
vonat keréknek kattogását
annyiszor elindult utakon
és az érkezését
be nem fogadottnak,
kifordult világban
látszik-e
mennyit ér lenni
kidobott koloncnak?
Elég-e a vers összerakni
züllött éjszakák üvegcserepeit?
Mozaik perceid lassan
lepotyognak és a kopasz
falakon magába roskad a vakolat.
A sarokban elfér minden.
Talán az összezavarodott
szavak is.
Valaki majd kiválogatja és
odateszi eléd csendesen.
A sarokban elfér minden
By öregsam
7 hozzászólás
Kedves öregsam!
A versed nagyon mély érzéseket, és kérdéseket feszeget. Elég-e a vers a kérdések megválaszolására? Igen elég, bár nem mindig. Nehéz a sarokból előhúzni a választ.
Szalai Mihály
Kedves öregsam!
Azt hiszem senki sem válogatja majd ki azokat az összezavarodott szavakat és az üvegcserepeket, meg mozaikokat sem. Ha az ember saját maga nem tud rendet teremteni önmagában azt senki sem teszi meg helyette. Elgondolkodtató sorok. Üdv. Szilvi
Köszönöm, hogy olvastatok!
jÓ!
Nagyon!
A ´bestoppolt foltja´az életnek…
Az életnek,ahol:´mennyit ér lenni
kidobott koloncnak´?
Gratulálok:sailor
Tetszettek a gondolataid!
aLéb
Köszönöm, hogy itt jártatok!
Kedves Gyula!
Nem mindennapi az elmélkedésed. Érdekes stílusban fogalamazod meg a gondolataidat. S nagyon különös kérdéseket teszel föl, amire inkább Neked kellene válaszolnod, mint hogy az olvasóra bíznád.A Napvilág, ez az oldal, számomra azért nagyon szórakoztató, mivel ahányan vagyunk itt, annyiféle stílusban írunk és – talán – gondolkodunk is.
Érdekes, hogy a sarokban tárolt holmit mással szeretnéd kiválogattatni. Nos, én inkább magam válogatom ki, és rendezem el azokat…
Talán emlékszel a komikus mondására: "Mindenki másként csinálja…"
Élvezettel olvastam a versed: Kata