Mikor indulok hallgatag csendeken
a bennem élő sorok költészetén,
azok követve mind jönnek énvelem
szívembe írt vágyak örök képzetén.
Szavakból élek bensőm ünnepéül
szépségeikért. Ismernek ők engem,
akik soha sem találnak egyedül,
ismert világomban ott vannak nekem.
Élnek vágyaimnak reményeiért
sejtve hitt útjaim élő vonzatán.
Át a mindeneknek mindeneiért,
tollam olykor remegő mozdulatán.
Szavak! Lettetek szépséges jussomul,
értetek e szív, mily hozzátok simul!
4 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Szonetted egy ihletes perc,óra szüleménye!
“Szavakból élek bensőm ünnepéül
szépségeikért”
A költtö szavakból ,érzésekböl,megfontolásokból,
a szép,a jó kereséséböl és sok sok másból alkot!
Ha rátalál igazi szépségre,ünnepel!
“azok követve mind jönnek énvelem
szívembe írt vágyak örök képzetén”
és tollad remegö mozdulatán életre
kelnek a vágyak,az elképzelések!
Gratulálok csodaszép szonettedre!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
“Szavak! Lettetek szépséges jussomul,
értetek e szív, mily hozzátok simul!”
Remek sorok. Igen, jönnek velünk, követnek mindenhová mindaddig, amíg le nem írjuk őket.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoltán! Leírtad a lényeget, amiért sokan ezért írunk verseket! A szonettben meg?rt vers is tetszik! santiago
Kedves Zoltán!
A befejezés remek lett:
“Szavak! Lettetek szépséges jussomul,
értetek e szív, mily hozzátok simul”
Barátsággal:sailor