Gyűlöllek… mint árva gyermek az anyját,
ki ajtó előtt hagyta… a cafkát…
Gyűlöllek… mint kóbor eb a macskát,
az álszent udvarlást, a nyávogást…
Gyűlöllek… mint Holló az aszott hullát,
a szemnélküli csomagolt múmiát…
Gyűlöllek… mert elveszed tőlem,
azt a keveset is, elszakítod mellőlem…
Gyűlöllek… mert nem lehet velem,
Ő, kit szeretek, a Kedvesem…
Gyűlöllek… mert nevetsz rajtam,
Vesztem akarod, s hogy feladjam…
Gyűlöllek… gyűlöllek… ezerszer,
Várok rá rég, s mégsem ereszted…
…
…
2 hozzászólás
Ez nagyon jó!
“Gyűlöllek… mint Holló az aszott hullát,
a szemnélküli csomagolt múmiát…” – Főleg ez. Látom Te is szereted a horrorisztikus írást! 🙂
Szia ^^
Köszönöm! Hát igen, kissé ideges lelkiállapotban írtam. Horrorisztikus… annyira nem is 🙂 De figyelmedbe ajánlanám A Holló című versemet, szerintem az is tetszene. 🙂
Üdv.
vacak.