A strandra járok, itt a nyár,
a parton homok-föveny vár.
Van apály és van dagály,
strandlabdázzunk, gyere már!
Megmártózom hűs habokban,
a nyári forró napokban.
Úszom én egy jó nagyot,
ha fagylaltot kaphatok!
Van barátságos delfinem
s én utazom a delfinen.
Magyar vagyok és nem fin,
jó barátom a delfin!
Napozok a sós víz partján,
már nem vagyok olyan halvány.
Mint amikor ide jöttem,
lám, szerecsen lennék könnyen!
Ma, gyönyörű naplementen,
forró lángos van kezemben.
Beszívom az illatot,
ugye, kérsz egy falatot?
Gyertek ide, gyerekek,
fő, hogy velem legyetek!
Holnap reggel itt leszek,
s várnak rátok delfinek!
Nagyon siessetek hát,
hozzatok egy strandtáskát!
Mire is van szükségetek?
abba mindent eltegyetek!
4 hozzászólás
Kedves ez a nyári gyerekvers.
Kata
Kedves Alberth!
Még alig mult el, hogy a tavasz éreztük, és már a byár jelentkezik.Egyel több oka gyerekeknek, hogy kérdezhessék: Mikor indulunk már mi a tengerre? Mert ugyebár a Balaton vize nem sós, csak a tengerre kell menni. Gondolom, sok gyermek meg fojy tanulni, és többször is otthon elmondja. Külömben szép a versed, de ilyenkor sajnálja az ember, hogy abbol a korbol mi már kinőtünk,
üdv. Toni
Kedves Kata!
Ez valóban egy aktuális gyerekvers. Valahogyan így képzeltem el gyerekkoromban a tengerparti strandolást. Csak akkor még nem tudtam így megírni. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Toni!
Sajnos kinőttünk ebből, először huszonéves koromban strandoltam a tengerben. Szép volt az akkor is, nagy élmény. Most is járok ki a strandra nyaranta többször, de többet vagyok a gyógymedencében, mint az úszóban. Gyerekkoromban de szerettem pancsolni, no meg víz alatt úszni. Még másnap is piros volt a szemem. 🙂
Volt úszógumim is, emlékszem kacsanyakú volt.
Üdv.: Alberth