Lelkünk mélye templomában,
Áldozatos, szent oltár van.
Az oltáron tüzek égnek,
Mint az örök égi fények.
Minden csillag egy-egy fátum,
Nemzetsors-fordító dátum.
Közülük most egy közeleg,
Szikrázón, egyre közelebb.
Negyvennyolc március-idusán,
Fény suhant át az éjszakán.
Rab népekre ráragyogva,
Csodálatos tavaszt hozva.
Eljött a szabadság lelke,
Bilincsünkre rálehelve.
Rózsaujjú hajnalt hozva,
Láncainkat leoldotta.
Aznap eső azért esett,
Mert ő érettünk könnyezett.
Megríkatván az egeket,
Megfürösztvén a lelkeket.
Nemzetünket úgy szerette,
Ünneplőbe öltöztette.
Választván e nemzedéket,
Vigasztalt egy árva népet.
Ő már tudta, hogy e helyre,
Jő az éjnek fejedelme…
De ismerjük meg, mi a vigasz,
Érezzük át, mi az igaz!
Legalább iránytűnk legyen,
Ha ránk tör a veszedelem…
Ne vesszünk el a setétben,
Egy szálig…, fekete éjben!
Csoda történt, hogy még vagyunk,
Hogy magyar még a mi szavunk!
Mert ő nekünk reményt adott,
Minket hittel átitatott.
Hol a sírok domborulnak,
Az unokák leborulnak.
És, amikor jő az ünnep,
Mindig legördül egy könnycsepp.
Negyvennyolcnak nemzedéke,
Ma a népek példaképe.
Ők ráztak le minden igát,
Mondjunk értük könnyes imát!
Szívünk mélye templomában,
Áldozatos, szent oltár van.
Lelkünk-béli veszta-szüzek,
Táplálják ott a szent tüzet.
14 hozzászólás
Kedves alberth
Láttam a dátumot amikor a verset irtad, de ma éppen olyan aktuális, most az egyszer kivánom valakinak, hogy a verse ne legyen aktuélis. Remélem megérted. De annak ellenére a versed mint mindig, tartalmazza az igazi vers kellékeit, mert amikor olvassuk, akkor egy kicsit megremegtet valami belül.
üdv Toni
Kedves Alberth!
Gyönyörű szóhasználatok, szívet melengető vers. Az egyetlen dolog, amit talán megemlítenék, az az, hogy minden 2. sor végére pontot raksz, ami nehezíti az olvasásban az előrehaladást. Ha nem lenne ennyi belőle, akkor pörgősebb lenne az egész. (Bár ez csak egy szerény vélemény egy tudatlan amatőrtől.)
Gratulálok, nehéz témát választottál, de jól megcsináltad! 🙂
Üdvözletem
Kedves Toni!
Sajnos most is aktuális. Az átlagember ugyanúgy nem érzi magát szabadabbnak, mint a gulyáskommunizmus idején. Sőt, bizonytalanabb, kiszolgáltatottabb helyzetben van. Ellehetetlenülve hogy érezhetnénk magunkat szabadnak? A lelkünk sem felszabadult, s nem mehetünk oda, ahová akarunk, mert nem telik rá. Tankok helyett bankok… igen pontos mondás. De reménykedünk egy jobb világban a Kárpátok alatt is! A remény nem hagy el soha!
Üdv.: Alberth
Kedves Fanofgd!
Valóban kétsoros mondatokba tagoltam ezt a verset. Az egész keretet retro-hatásúra alakítván, a kornak megfelelő tagolást választottam. Igazad van, mert lehetne versszakonként is mondatokat alkotni. Egyébként nem könnyű a szabadságról verset írni, sem negvennyolcról, mert igen kényes téma sajnos még ma is.
Örülök, hogy itt jártál!
Üdv.: Alberth
Alberth, értettem az archaizálást, tagolásban, szóhasználatban egyaránt. Tetszett a versed.
aLéb
Kedves Albert!
Úgy átfutott rajtam a hideg, nem tudom miért.
"Lelkünk-béli veszta-szüzek,
Táplálják ott a szent tüzet"
Melegszem! Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Kedves aLéb!
Érdekes ezzel a múltbeli nyelvtani szerkezettel írni. Külön élmény, bár csak ennek megfelelő témáknál van a helyén. Nagymamámék még tanulták a régmúlt és a szenvedő igeragozási szerkezeteket. De ők még palatáblán tanultak írni palavesszővel. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Marietta!
Bizonyára ráhangolódtál a vers lelki atmoszférájára. A veszta-szüzek voltak a szent tűz őrei -, bizonyára tudod. Nekik nagyon fontos feladatuk volt, a tűz nem aludhatott ki egy pillanatra sem. 🙂
Üdv.: Alberth
Szia!
Nagyon szép vers, tetszik. Mélyen megérintett.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm, kedves Rozália!
tényleg, valóban szépnek tűnő vers, azoban ez kissé nemzetiségi szagú, és bocsánat, hogy ezt a kérdést kelljen fölvetnem ma, amikor az unós álampolgárok már az ujjukat harapdálják, hogy hová süllyedünk. talán egy harmadik világba?
Sok szeretettel: pettyeslile
Kedves Pettyeslile!
Mivel március 15-ről szól a vers, és ez a magyar történelem egyik legtündöklőbb napja, egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Az Európa Unióban is vannak nemzeti ünnepeik a franciáknak, németeknek, olaszoknak, stb… Ez nem bűn, hanem büszkeség…
Üdv.: Alberth
Versek között bolyongva bukkantam rá erre a gyönyörű hazafias versedre. Érdekes, hogy a mai fiatalok (paon, némelyik közülük) nem értékelik, nem is értik, mi a hazafiasság! Még hogy "nemzetiségi-szagú…" Milyen iskolai- vagy családi nevelésben részesültek?
Másik, hogy "minden 2. sor végére pontot raksz, ami nehezíti az olvasásban az előrehaladást" – Csak azt felejti el, hogy a mondaok végére pontot (vagy más írásjelet KELL.
Kedves Alberth!
Versek között bolyongva bukkantam rá erre a gyönyörű hazafias versedre. Érdekes, hogy a mai fiatalokat (pardon, némelyiket közülük) nem értékli, nem is érti, mi a hazafiasság!
Még hogy "nemzetiségi-szagú…" Milyen iskolai- vagy családi nevelésben részesültek?
Másik, hogy "minden 2. sor végére pontot raksz (helyteleníti), ami nehezíti az olvasásban az előrehaladást" – Csak azt felejti el, hogy a mondatok végére pontot (vagy más írásjelet KELL
tenni, még a verseknél is. Akadnak kivételek, bizonyos túlzottan modern és szabad verseknél ettől eltekinteni bocsánatos bűnnek számít – szerény véleményem szerint!
**
Előbbi hibás részt tekintsétek tárgytalannak, mivel írás közben elszáll az oldal!
Üdvözlettel: Kata