Mint a napsugár, s az eső együtt,
mely szivárványt feszít könyörtelenül,
úgy ejtem foglyul tested erejét.
Én a puhaság, te a kőkemény.
S a lágyan hajló gyönyörűség
a hullámzó mélység rabjaként
az élet növekvő értékével
fehér könnyet ejt a szabadulásért.
A szabadulás ára
By Titkos
4 hozzászólás
Szia!
Már tegnep is elolvastam egyszer a soraidat,a végét nem értettem akkor sem és most sem.Biztosan én vagyok "gyenge".Az is előfordulhat viszont,hogy nagyon burkoltan fogalmazol.Próbáld egyszerübben ha teheted.Tudom az adatlapodról,hogy erotikus versek amiben "utazol".Ez szép is lenne csak érthetőbben tedd közzé .Talán az olvasók száma is
gyarapodna.Mindezeket nem szántam sértésnek,inkább jótanácsnak,vedd annak Te is kérlekszépen.Nagyon szép a hasonlatod, a szivárvány és a Te hódításod, a férfierő foglyul ejtése.Érteni szeretném.
Szeretettel üdv:hova
Szia Hova.
Kétségkívül nehéz helyzetbe hoztál. hogyan is lehetne a szeretkezést érthetőbben leírni. Burkolatlanok a szavak, csak nem a nyers valójukban, hanem irodalmiasítva vannak. Romantikus szemlélettel persze mást is ki lehet belőle olvasni.
Titkos
Jól csinálod a titkosítást…lehet érteni, mit is akarsz kifejezni…:):):)
legalább is én értem a virágnyelvet…:):):)
Valikának meg lefordítom, ha akarja…:)
Puszi. Lyza
Szia Lyza.
Jobb kedvre derítettél, már azt gondoltam túlzásba viszem a titkosítást. A szeretkezés szépségét leírva, gyönyörű nyelvünk virágformuláit használva, jó, ha rajtam kívül más is megérti. Végül is ezt is szeretném. Bár lehet, hogy a Szenvedélytánccal túlléptem a határt. A következő, már egy kicsit visszafogottabb lesz.
Mégegyszer köszönöm.
Titkos