Álmok nélkül maradtál ott,
Ahol az álmok születnek.
Sötét szobába rohantál,
Mert fénnyel kecsegtettek.
Hangok nélkül maradtál ott,
Ahol hatalmas zenekar játszott,
Magad is némaságot fogadtál,
Mert a szótlanság csábított.
Képek nélkül maradtál ott,
Ahol a filmeket vetítik.
S kikarmoltad két szemed,
Mert untad a világ színeit.
Érintetlen maradtál ott,
Ahol milliók álltak szorosan.
S kezeidet szénné égetted,
Mert kapaszkodtak biztosan.
Őrizetlen maradtál ott,
Ahol Isten vigyázott rád,
S rohanó szekérhez bilincselted magad,
Hogy elkerüld a békés halált.