Fűzfa ága hajlik,
borzolja a szél,
majd az esti csöndben
lombján elalél.
Lenge, mint a sóhaj,
röpke, mint a nyár…
mint a vágy s az óhaj
messze-messze száll.
Tó vizén a hullám
táncra kel, ha fúj;
pára fátyla hull rám,
selyme rám borul.
Éjjelente olykor
csendesen fütyül;
egy madárka akkor
ablakomra ül.
36 hozzászólás
Kedves Mónika!
Versed, mint a sóhaj…csodaszép!
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen; örülök, hogy nálam jártál, és a kedves szavaidnak is!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Tetszik a versed dallamossága, könnyedsége. Ismét szépet alkottál. 🙂
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Mónika
Könnyed zene füleimnek ez a vers. Az első versszak harmadik sora nem rímel, de át ne írd! Ez így tökéletes. Lehet, hogy más mást mondana rá, de nekem így tetszik. Nekem ötös.
Gratulálok szeretettel: Marika
Kedves Mária, köszönöm szépen, és milyen igazad van! Az a sor bizony tényleg nem rímel, és ami azt illeti, tényleg nem vettem észre… 🙂 Régen írtam már ezt a verset (jóval többet írok, mint amennyit publikálok), és nem emlékszem, hogy amikor elkezdtem írni a verset, hogyan is "terveztem" a rímképletet, de az egészen biztos, hogy nem úgy, hogy ne rímeljen valahol… 🙂 Én is úgy érzem, hogy ezt már nem írom át, szeretem így… 🙂
Szeretettel: Mónika
Mondókaszerű (maximálisan pozitív értelemben, a ritmusára értve!!), dallamos. Én tartalmilag megfordítanám az utolsó versszak 2-2 sorát ekképp:
"Egy madárka akkor
ablakomra ül,
éjjelente olykor
csendesen fütyül."
Kedves Csaba!
Igen, érzem a pozitív értelmét a szónak 🙂 és örülök neki, mert valóban mondókaszerűnek szerettem volna (az időmérték, amit alkalmaztam, hozzájárul ehhez egy kicsit). A javaslatoddal kapcsolatban teljesen igazad van, az utolsó versszak valóban javításra szorul! "Első körben" úgy láttam, hogy nem jól alkalmaztam az írásjelet, de ha csak azt javítom, az "bonyolultabbá" teszi, azaz amit javasoltál, egyszerűbb és jobb. Itt, most nem javítom, hogy lehessen látni, hogyan alakult a vers 🙂 de a jövőben javítva fogom publikálni mindenhol aszerint, amit írtál!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, írtál, a javítási javaslatot pedig különösképp!
Szeretettel: Mónika
Még egy gondolat 🙂 Rajta maradt a figyelmem ezen a utolsó versszakon valamiért, megnéztem alaposan, és arra jutottam, hogy mindkét változat helyes; az is, amit Te javasoltál, és az enyém is, mégpedig azért, mert én a szélre gondoltam (ahogyan a cím is mutatja), azaz a szél fütyül éjjelente olykor, Te viszont a madár fütyülésére… 🙂
Ó, igen… elolvasva újra a vers címét, hogy erre nem gondoltam… Így már értem, és tartalmilag így tökéletes! Köszönöm a reagálásodat!
Csaba én köszönöm, és várom másokor is az észrevételeket, javaslatokat!
Szia barackvirág (Mónika)! 🙂
Tudod milyen ez a versed?
Hát…
"Lenge, mint a sóhaj"
Magával ragadott a ritmusod már megint, és szegényebb lennék, ha nem olvashatnálak.
A könnyedség árad felém, és bizony mondom, jó lebegni! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Köszönöm szépen! Amit írtál, erőt adott nekem ahhoz, hogy tovább "verseljek", mert mostanában inkább csak a korábban már megírt, de még nem publikált írásaim "figyelnek" a gépből 🙂 (van jónéhány…) és nem igazán születtek újak… Persze, a nyár ilyen "bűvös" évszak, az nekem valahogy nem olyan termékeny, mint a többi… 🙂 de majdcsak "beindul" újra az alkotókedv… 🙂
Szeretettel: Mónika
nagyon szép képet festettél Kedves Mónika!
Gratulálok szeretettel: Magdi
Gyermekversnek is szépséges!
Kedves Irén, köszönöm szépen!
Szeretettel: Mónika
De szép :-)).Nagyon megfog a ritmusa, szépen vezet végig, a tartalom bája pedig, mint egy népdal, úgy ring bele a ritmusba. Nagy örömmel olvastam.
aLéb
Aléb, köszönöm szépen, és én is örülök, hogy olvastál! 🙂
Szeretettel: Mónika
De szép :-)).Nagyon megfog a ritmusa, szépen vezet végig, a tartalom bája pedig, mint egy népdal, úgy ring bele a ritmusba. Nagy örömmel olvastam.
aLéb
Szépséges lett Mónika.
Köszönöm szépen, szusi!
Szeretettel: Mónika
szerettem olvasni. szeretettel
Andy, nagyon örülök, hogy így van!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika !
Könnyed, dallamos gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok !
Mesteri !!!
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu, köszönöm szépen! 🙂
Szeretettel: Mónika
Kedves kis vers, jó volt olvasni.
Üdv: harcsa
Köszönöm szépen; örülök, hogy így van!
Szeretettel: Mónika
Nem a ciklon, a tornádó, vagy az orkán vad ereje adja a vers erejét, hanem a nyári szellő mindannyiunknak ismerős, kedves játékának tökéletes leírása.
A madárka a fütyülő szél elől bújik az ablakba, menedéket keres… Kedves gondolat!
Köszönöm szépen, hogy olvastál, és a kedves szavaidat is!
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika!
Több versedet is elkezdtem olvasni, most erre esett a választásom, hogy néhány sorban leírjam, amit éreztem olvasáskor.
A téma főszereplőjét a kellemesebb oldaláról mutatod be, ami sok szép emléket ébreszt.
Számomra a legkellemetlenebb természeti dolgot sikerült érzelmileg pozitívan megjelenítened. 🙂
Könnyedén sodornak a sorok…át a 4 féle ritmuson.
Nem mondom, hogy várnám a ritmusazonosságot, hisz' négy külön kontextust olvashatunk, de talán hangulatát tekintve mégis hasonlóak, így ha nem is a teljes hasonulás, de legalább a sorvégek váltakozhatnának végig úgy, mint az első kettőben.
Persze ez csak egy vélemény.
Én így is élvezettel olvastam, s mivel jómagam is ritmusok között élek, kihallom a belső hangom nyomán, ha változnak a dolgok. Ráadásul szeretem a progresszív muzsikát is.
No befejezem, mielőtt kiütöm újfent az ezer karaktert. 🙂
Minden jót kívánok!
Tisztelettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
No igen, az az ezer karakter… 🙂 Olykor én is kevésnek érzem, de gondolom a tárhely véges mivolta miatt célszerű volt bevezetni… mi meg olykor jól „felülírjuk” a dolgokat, és írunk több „kockányi” hozzászólást :)))
A szél egy különös dolog… Szeretem 🙂 Szoktam nézni olykor videókat, amik viharvadászok élményeit örökítik meg, és bizony, ha egyszer alkalmam nyílna rá, akkor elmennék velük megfigyelni egy-egy hurrikánt 🙂
A ritmussal kapcsolatban értem a nézőpontodat, és igen, lehetett volna azonos a ritmus mind a négy versszakban, de ennél a versnél ez nem volt cél… Technikailag itt mindössze az alapvető szabályt követtem, azaz olyan verslábakat alkalmaztam, amiket az összességében ereszkedő lejtésű versben lehet. Technikával kapcsolatban úgy vagyok, hogy olykor abból kevesebbet, és inkább a kommunikáció, a művészet, az esztétika legyen benne több (akár vidám, akár szomorú a vers).
Folytatom 🙂
Folytatás…
Persze, vannak versek, amikben szeretem a teljes ritmusazonosságot tartani végig az egész versen… Néhány évvel ezelőtt kezdtem el „játszani” ezzel… nagyon megszerettem a dolgot, és azt hiszem, érted ezt, hiszen úgy látom, Te is szívesen játszol a ritmussal 🙂 Van jónéhány ilyen versem (jelentősen több, mint amennyit publikálok), és szeretem olykor a lejtést is változtatni itt-ott egy-egy versen belül, de csakis akkor, ha ez a „hiba” képes sugallni is valamit az olvasónak. Persze, van ezeknek hátulütője úgymond, fokozottan vigyázni kell, hogy ne legyen erőltetett a ritmuson a szöveg (tudom, hogy ezt is tudod 🙂 ), így olykor eszembe jut, hogy lehet, hogy hiba volt a részemről egyáltalán elkezdeni alkalmazni ezeket a technikákat, de talán bocsánatos bűn annak fényében, hogy belülről fakadnak…
Folytatom megint… :))
Folytatás megint… 🙂
Valamikor sok-sok verset írtam, mostanában egyre kevesebbet, sőt… Publikálatlan, korábban írt versem sok van, de nem igazán születnek újak. Mást persze írok, meglehetősen nagyon-nagyon sokat, de verset nem igazán. Talán változik majd ez is idővel… 🙂
A progresszív muzsika nekem is bejön! 🙂 A legnagyobb lányomnak, aki a rock zene nagy rajongója talán még jobban 🙂
Szeretettel, tisztelettel: Mónika
Kedves Mónika! 🙂
Tényleg külön rubrikát kellene bevezetni nekünk! 😀
Az ereszkedést, illetve a ritmusváltást a versen belül én általában mondanivalóban történő váltással egy időben szoktam alkalmazni. Kimondottan az ereszkedést nem szoktam végigvezetni. Lehet, hogy csak kevésbé érzem még, vagy kevésbé látom értelmét, mint eszköznek. Nem tudom megmondani.
Van még mit tanulnom, de nem akarok abba a hibába esni, hogy technikailag sok mindent meg tudok valósítani és a lírára pedig már ügyet sem vetek. Az lenne a verseim halála. Ha egy ritmus, vagy sorvezetés megtetszik, akkor csak úgy kezdek hozzá az alkotáshoz, ha van épp hasonuló ötletem, vagy épp sor azonos. Ráhúzni, direkt úgy alakítani ezeket nem szoktam, nem is lenne természetes. Ahogy írtad erőltetett lenne.
Bízom benne, hogy tanulok még pár fogást itt nálad, aLéb verseiből és még néhány kiemelkedő írótól.
Minden tiszteletem!
Szeretettel:
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Ez a külön rubrika jó ötlet lenne 😉
Sok mindent hasonlóan látunk, alkalmazunk! Mindig megcsodálom azt a jelenséget, hogy ugyanazt (vagy hasonló) technikát alkalmazva mennyire változatos versek születnek… szeretem ezt 🙂
Tetszik, amit írtál a technikával kapcsolatban 🙂 A verstan professzor, akitől tanultam (ő nem iskolai keretek között tanított engem, hanem csak úgy felkarolt annak idején, mint egy mentor, miután elolvasta a korai verseimet) azt mondta nekem, hogy technikából nem kell sokat tudnom, éppen csak annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy írjak, a többi a verstankutató dolga 🙂 Idézte nekem közben József Attilát (Ars poetica), azaz azt, hogy „Költő vagyok – mit érdekelne / engem a költészet maga?” Meglehetősen sok mindent megtanultam tőle, és közben meg is éreztem ennek az igazát… ráéreztem arra, hogy – ahogy Te, magad is írod – mindig a líra a lényeg (talán emiatt is vagyok rajongója a jól megírt szabad verseknek is 🙂 ).
Folytatom 🙂
Folytatás…
Tanulok még én is, hiszen erre szükség van… nem feltétlenül technikát, de megfigyelek dolgokat, próbálok javítani, változtatni dolgokon, ha úgy érzem, szükséges. Olvasom a Nagyok műveit, és azok műveit, akik jó úton járnak afelé, hogy valamikor Nagyok legyenek, vagy… vagy máris a Nagyok közé sorolhatók, csak sajnos a művészt a maga korában ritkán emelik magasra, és bízom benne, hogy ezen is lehet változtatni. Itt, az oldalon valóban vannak kiváló alkotók! ALéb verseit én is nagyon szeretem, és vannak olyanok is, akik sajnos már nem aktívak az oldalon (jó lenne, ha visszajönnének, mert hiányoznak). És persze szerencsére jönnek új, kiváló alkotók, mint például Te is 🙂
Megint jó sokat írtam… :)))
Szeretettel, tisztelettel: Mónika