A csárdás a Szél és a Rózsa tánca.
Éjjel együtt járták a bálban.
Kettőt jobbra, kettőt balra
így kopognak a dalra.
Pörgeti a Szél a Rózsát,
de reggelre feledi bókját
a Szél tovább áll
este, csárdást mással jár.
A Rózsa könnye
harmatcsöpp lesz,
felmossa véle a földet.
Szíve így tört össze.
A Szél emléke
szívébe égett.
Nem gyógyul másképpen
csak, hogyha kitéped.
A Szél a csárdást többször járja
talán minden éjjel mással.
De a Rózsa tánca egy volt.
A perc neki a legszebb volt.