Az ég beszél,
ha fúj a szél,
ahol rés van,
dúdol vígan.
Útját állja
lyuk, vagy öböl?
Kongó visszhangként
tündököl.
Ha bús a szél
jajong sírva,
a fülünk is
alig bírja.
Zúg és visít,
orcát pirít,
dobhártyádon
végighasít.
Zizeg, zörög,
üvölt, hörög,
tartály kongat,
feldübörög.
Füledbe száll,
szédít, rémít,
félelemdűnéket
épít.
Ha elfáradt,
suttog halkan,
ott rejtőzik
minden dalban.
Nyisd ki füled,
félve remeg,
a szél ilyen,
elhiheted.
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Még a szélről is sok szépet tudsz mondani. De valóban ilyen a szél, a vers pedig jól megírva szépen
de én azt mondom, hogy inkább ne fújjon.
Szeretettel: Kata
"Tavaszi szél vizet áraszt…", mondja a szép népdal, ám az áradás valóban nem szép. A szél nem baj, ha néha fúj, hiszen segít megszárítani a kiteregetett ruhát, a zápor utáni nagy pocsolyákat, sarat, aztán új esőt is hoz, mely megöntözi a száraz talajt. De ne legyen túl heves, mert az borzasztó károkat okozhat!
Mindenesetre versekre is ihlet olykor…
Köszönöm hogy olvastál, kedves Kata és a kommentet!
Szeretettel: alberth