Eltűnődöm, miért kell embernek lenned,
s vajon kinek az arcát látom benned?
Vajon ki néz vissza így belőled reám,
börtönbe zárt lélek vagy egy sarlatán?
Mily régóta sínylődsz bús testedbe zárva,
s mitől lennél boldog, s nem kizárt pária?
Miét remeg a föld amikor megbotolsz
és mért fú világűrrel teli szél ha szólsz?
Vajon kik lehetünk mi itt mindannyian,
kik oly messze élünk egymástól vágyva?
Oly sok Don Quijote s rengeteg szélmalom,
történeteinkben annyi borzalom…
Egyszer csak bizonnyal megtudunk majd mindent,
honnan jöttünk s ki ítélt erre bennünket,
hogy mi végre vagyunk egyikünk sem tudja
ahogy nem tudja a szél, merre visz útja…
8 hozzászólás
Kedves András!
"Oly sok Don Quijote s rengeteg szélmalom,
történeteinkben annyi borzalom…"
Elismerésem!
Szebben nem is lehet kifejezni!
Gratulálok:sailor
Köszönöm szépen kedves Sailor
Üdv András
Remek vers kedves András, bizony el lehet gondolkodni, elmélkedni!
"hogy mi végre vagyunk egyikünk sem tudja
ahogy nem tudja a szél, merre visz útja…"
…és mi végre az a sok haszontalan szélmalom!
Szeretettel gratulálok: Ica
Megtisztelő figyelmedet köszönöm, kedves Ica
András kedves!
Háát igen… A szél útja kifürkészhetetlen…
Elidőztem elmélkedéseden…
Gratulálok szeretettel!
Kedves András! A lélek, mint a szél – találgatjuk honnan jő és hová tart. Mi magunk sem tudjuk, ezt. Már a görög mitológia is kitér rá, hogy az új életbe indulóknak inniuk kell a Léthe vizéből, ami a feledés folyója. A hindu hitűek közül, ahol a reinkarnáció tana az egyik alap, jó néhányan visszaemlékeznek előző életükre, életeikre. Főleg gyermekkoruk idején és sok történet van az ilyen jellegű bizonyításokról, nyomozásokról is. Az átlagos magyar ember viszont csak kérdéseket tesz fel magában, mint te is ebben a szép versben – amire jelen életében nem talál válaszokat. Igen, mindenki abban bízik, hogy egyszer fellebben a titkok fátyla. Talán majd odaát, ahol az igazság van, mint ahogyan mostanában emlegetik…
Gratulálok mélyen filozofikus és lírai versedhez!
Üdv.: alberth
Kedves András! A lélek, mint a szél – találgatjuk honnan jő és hová tart. Mi magunk sem tudjuk, ezt. Már a görög mitológia is kitér rá, hogy az új életbe indulóknak inniuk kell a Léthe vizéből, ami a feledés folyója. A hindu hitűek közül, ahol a reinkarnáció tana az egyik alap, jó néhányan visszaemlékeznek előző életükre, életeikre. Főleg gyermekkoruk idején és sok történet van az ilyen jellegű bizonyításokról, nyomozásokról is. Az átlagos magyar ember viszont csak kérdéseket tesz fel magában, mint te is ebben a szép versben – amire jelen életében nem talál válaszokat. Igen, mindenki abban bízik, hogy egyszer fellebben a titkok fátyla. Talán majd odaát, ahol az igazság van, mint ahogyan mostanában emlegetik…
Gratulálok mélyen filozofikus és lírai versedhez!
Üdv.: alberth
Kedves András!
Mély gondolatokon elmélkedsz versedben. Bizony, nem könnyű kitalálni és válaszolni kérdéseidre.
Jól megfogalmazott szavakon sokan gondolkodunk, s nehéz kitalálni, mi végre vagyunk, s életünk útja merre sodor?
Komoly gondolatokon sokáig elméláztam.
Tetszik a versed, szeretettel olvastam: Kata