Ha én nyári szellő lennék,
olykor szemtelenkedgetnék.
Csiklandoznám orcácskádat,
emelgetném kis szoknyádat.
Hajad kócolgatnám neked,
ébresztgetném figyelmedet.
Szeretnélek, becéznélek;
légy az enyém, érted élek!
Cirógatnám ajkad neked,
imába foglalnám a neved.
Simogatnám kecses nyakad,
borzongatnám ajakadat.
Neved ragyogna a mennyben,
megformázott fellegekben.
Addig terelgetném őket,
alkotnának köszöntőket!
Ha hazatérsz, nyári éjjel,
ablakodat tárjad széjjel!
Nehogy olykor kint rekedjek,
keservemben kínt epedjek!
Ha én nyári szelő lennék,
imádkoznék, rimánkodnék!
A jó Isten csodát tegyen,
a szellőből – ember legyen!
Aki ott lehet szobádban,
hosszú, téli éjszakában.
Szeretkezvén forrón veled,
s mindig foghatja a kezed!
9 hozzászólás
Kedves alberth!
Versedet olvasva, szinte majdnem beleéltem magam, milyen jó is volna szellő lenni. Mint fiatal srácok, hányszor álmodtunk arrol, milyen jó is volna, a nyitott ablakokon valahova besurranni. De most már persze az ilyesmit, mint komoly férfiak, sőt egyesek mint nagyapák, már csak gyerekes csintalanságnak látják, pedig akkor. akkor kápessek lettünk volna, ezért a csintalanságokért, fél éetünket odaadni. Jaj, de jó hogy nem lehetett. Igy, ahogy volt, sokkal érdekessebb volt minden, és ami a legfontossab, az életünknek a másik fele is megmaradt. Bocsánat, játékoos válaszomra, de mint már irtam, az én válaszaim emocionális alapon irom az elolvasott versre, és a versed is olyan játékos szellő volt.
üdv Toni
Kedves Albert!
Ez egy nagyon kedves versike.
Szertettel:Marietta
Szép vers, tetszik.
Szeretettel:Rozália
Amikor olvasni kezdtem, már akkor, de a végére érve is arra gondoltam: A kis huncut!
Olyan, mint egy fiatal kamasz verse, de most is nagyon jól sikerült, és nekem is nagyon tetszett. De nem vagyok vele egyedül.
Kedves Toni!
Bizony, lélekben ugyanolyan fiatalok vagyunk. Az ifjúkori álmokat, bolondozásokat ugyanúgy nem felejtetted el, mint én. Tudod mit felejtek el olykor? Hogy nem vagyok már fiatal. Néha meglátom magam a tükörben, vagy a kirakat ablakában, s nézem, kis ez a koros ember? Olyan idegen mindez, mert belül bizony semmit nem változtam az utóbbi 30 évben. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Marietta!
Szeretek olykor könnyed verseket írni. Tudom, hogy aki olvassa az kicsit felfrissül lelkileg, hiszen én is így vagyok ezzel…, s frissnek lenni jó érzés.
Üdv.: Alberth
Kedves Rozália!
Örülök, hogy tetszik neked ez a versem! Ennyi kis huncutság még belefér ugye? :-))
Üdvözlettel: Alberth
Kedves Kata!
Néha szoktam azért most is bohóckodni, huncutkodni. Így a családom kizökkentem a mindennapi gondokból. Már amikor sikerül. :)))
Erről jut eszembe, valamikor volt egy sláger. Biztosan emlékszel rá, mert sokat ment akkoriban.
,,… a kamasz, hogy ha jő a tavasz…, várja azt a napot, bárcsak lenne nagyobb, addig nőkre nézni kár. És ha lánnyal cseveg, hangja mély és rekedt, váltogatja a lábát…."
Na, ilyesmi szövege van. De rég is volt… 🙂
Üdv.: Alberth
Bizony, időnként visszagondolva, talán visszasírjuk azokat a régi szép időket??? Pedig nem is gondoltunk arra, milyen jó is, gondtalanul élni, mivel a gondok szüleink vállát nyomták, nem a miénket…