A szerelem panziója

Vágy parázsa felizzóban,
a kicsinyke panzióban.
Egyetlen éj idejére,
miénk testünk szenvedélye…

Gyere kedves, vacsorázzunk,
pezsgő szítsa forró vágyunk!
Majd kettesben bújjunk ágyba,
bemenvén a kis szobánkba…

Gyertya kell a hangulathoz,
Ölelj, csókolj, vonj magadhoz!
Én is forrón hozzád bújok,
szerelmes szavakat súgok…

Simogatva, becézgetve,
belenézek két szemedbe.
Reám omlik sötét hajad,
ajkam az ajkadhoz tapad…

Gyere szorosan karomba,
a szerelmed akarom ma!
Úgy akarom a szerelmet,
mint vad harcos, veszedelmet!

Mint levegőt, ki fuldoklik,
mint életét, ki haldoklik!
Érzem, hogy lüktet a tested,
ahogy külvilágod veszted…

Már nem gondolsz semmi másra,
csak kettőnkre, s e szobára.
Ekkor beszűkül a világ,
nem hallik, csak szívdobogás…

Szívdobogás és sóhajok,
te velem vagy, s veled vagyok.
Magához vont öled mélye,
csókod, karod ölelése…

Cirógatlak, becézgetlek,
ezzel töröm meg a csendet.
Boldog, ernyedt állapotban,
szenderülsz el két karomban..

Sötét szoba, csend és béke,
csodálatos kettőnk éje…
De jó lenne mindörökre,
ha csupa ily éjjel jönne!

Csak te, csak én, csak én és te,
kéz a kézben mindörökre!
Összebújva, mint két árva,
nem gondolva külvilágra…

A panzió szobájába
besurran a Hold világa.
Játszadozván szép arcodon,
őrizőként álmaidon.