Keserűség magányos szirtjén éltem
Rideg keserű hangon vártam a végem
Csak álltam és vártam
Mikor jön kegyetlen árnyam
De hirtelen felsütött a nap
Fényének legszebbje jött hozzám
Elűzte a keserű rideget
Melegség tölti el szívemet
Kívánom fényem ne menjen
Mert tiszta szívemből szeretem
1 hozzászólás
Kedves Braxux!
Tetszik, ahogy a rímeket használod (és középen nem) ebben a versedben.
Kedves és megkapó…
Jodie
Bocsánat, de olvastam a bemutatkozásod, és nem tudom szó nélkül hagyni. Azt írod rossz a helyesírásod. Ez mégis csak a bemutatkozó szövegben látszik, verseidnél eddig nem tapasztaltam. Hogy van ez? 🙂