A szív
Ha szívünket bezárjuk
mert az élet elárult,
magány falán lesz jelünk
belevésődik nevünk.
Szívünk csalhatatlanul
sebezhet váratlanul,
a lélek fogságában
vívódhat bánatában.
Szívünket ne szurkáljuk
élni nélküle nem tudunk,
drága akár egy ékkő
szerető, aggódó, féltő.
Kérlek vigyázz szívedre
szüleid édes vérére,
ajándékod féltőn ápold
szabadítsd láncaitól.
Szeressen önzetlenül
ha boldog táncra perdül,
dagadjon lelke örömtől
virágzik, ha öntözöd.
6 hozzászólás
Kedves Hableány!
Igazán szép a versed, bölcs, és szívhez szóló.
Jó volt olvasni.
Üdvözöllek itt a Napvilágon, és érezd jól magad.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa, köszönöm, hogy olvastál és a kedves szavakat! 🙂
Igen. A szív állapota meghatározza még a viselkedésünket is. Ápolni kell. Gratulálok!
Köszi, hogy itt voltál István! 🙂
Nagyon tetszik versed üzenete, a szívünk az, ami tesz bennünket emberré. 🙂 Bizony, nagy kincs.
Kedves szerecsendió, örülök, hogy meglátogattál, köszönöm! 🙂