A szivárvány színei

A szivàrvàny szìnei kìsértenek àlmaimban,
És nem hagynak nyugodni, azòta sem.

Vörös foltok tarkìtottàk nyakad ívét
Ahol rúzsom a nyomàt hagyta
Egymàs karjaiban talàlt minket a Hajnal,
A szél messzire repìtette szerelmünk hìrét

Narancs glóriàt vont a lenyugvò Nap köréd
Tengermorajlàs töltötte ki a közelgő éj csendjét
Forrò homokszemek… hallod a halk pergést?
Hajam csiklandozza arcod, ahogyan hajolok föléd?

Sárga virágkoszorú volt hajamba tűzve
Azon a napon, mikor hozzàdkötöttem lelkem
A madarak is szebben énekeltek akkor reggel
Ujjaink a pap előtt, egymàsba fűzve

Zöld masni dìszìtette hosszú hajàt
A pici lànynak, ki a viràgokat szedte
Àldàs a gyermek, tiszta pont a romlottsàg falàn
Bàrcsak én is megajàndékozhatnàlak vele

Kék , türkizben jàtszò kék volt az ég
Ami alatt szerettelek (és szeretlek most is)
Egyedül a felhők miatt aggòdom még
Ha nem leszel itt, làtni fogod őket ott is?

Bìbor levendulacsokrot rejtett remegő kezed
Aznap, mikor utoljàra làttalak
(Elragadott tőlem a sötétség, hiàba vàrtalak)
Elcsúfìtottàk őket a ràhulló könnycseppek

A szivàrvàny szìnei üldöznek, miòta elmentél
És nem hagynak nyugodni, nem hagynak màr sohasem.