Álltam a szoborral szemben,
láttam lebegni az álmát,
sötétlő kövek között élt,
öröké várta a párját.
A folyó csak átsuhant rajtunk,
hangjaid hozta az éjben,
lovaink fújtatva úsztak,
villámló szemmel, merészen.
Szárnyakat bontva a csendből,
együtt merültünk kövekbe,
hajnali fény porzott rajtunk,
s nem vágytunk már fellegekbe.
Feléledt bennem az önzés,
kívántam csókod és lelked,
sötétlő kövek közt élek,
s vágyom pusztító szerelmed.
Riadtan, dobogó szívvel,
ébredtem – mily szörnyű álom -,
megkövült eszmék oltárán,
áldozattá kellett válnom.
Amikor már nagyon fájtál,
elmentem megint a térre.
hallgattam újra a hangod,
csendesen szólt, hazaérve…
32 hozzászólás
Kitűnő vers!!!!
Kedves András!
Érdekes témát választottál. Nekem az ősi nyolcasokból szépen, szakszerűen fölépített egész versed, de abból is mindjárt az elején "Álltam a szoborral szemben, láttam lebegni az álmát" része fogott meg leginkább.
A verset ötös osztályzattal értékelem.
Üdvözöllek: Kata
Zorán: Fehér sziklák c. dala jutott eszembe. Köszi.
Poppy
Olyan, mint egy ballada. Manapság költőink nem nagyon vállalják fel, pedig igény lenne rá.
Gratulálok!
Alberth
köszönöm, kedves fanofgd
köszönöm, kedves Kata
köszi,kedves Poppy
köszönöm, kedves Albert
Kedves András!
A vers tőled megszokottan gyönyörű!
Üdv: kankalin
Ez nagyon-nagyon…
Egyszerűen nincs rá szó, mennyire szép. Az utolsó előtti versszak gyönyörű:)
Colhicum
Szia!
A Boldog herceg, az Ólomkatona és a Pigmalion jutottak eszembe így egyszerre…
Nagyon szép vers, érzelmekkel teli. Gratulálok! Gy.
Kedves András!
Szomorúan gyönyörű ez a versed számomra!
Gratulálok!
Szeretettel:
Hamupipő
Csodálatos ez a vers, kedves András!
Szeretettel: Rozália
Kedves András!
Mint mindig a verseidet szívesen olvasom.A szomorúsága ellenére nagyon szép.
Üdv:Selanne
köszönöm, kedves Kankalin, örülök,hogy tetszett
megtisztelsz, kedves Colhicum:)
köszönöm
köszönöm, kedves Gyömbér
köszi, kedves Hamupipő
örülök, hogy tetszett, kedves Rozália
örülök, hogy így van, kedves Selanne:)
köszönöm
Kedves András!
A szobrász anyagba sírja-neveti gondolatait, beleálmodja érzéseit, ami aztán tovább él, s
megérinti lelkünket.
Szép vers.
Szeretettel
mesako
örülök, hogy tetszett, kedves mesako, köszönöm
A folyód suhanása nagyon szépen szól…hallható, látható képek…gratulálok András:)
köszönöm, hogy itt jártál, kedves sleepy:)
Ismét lenyűgöztél!!!
Óriási hatással vannak rám verseid. Nemcsak
a szerelmes versek… mind-mind.
Szép lélekkel csak szépségeket lehet írni.
Örömmel olvastalak ismét.
köszönöm, kedves Zsike, örülök, hogy így van
Gratulálok András!
Az utolsó előtti versszak maga a tökély, varázslatosan szép. Természetesen az egész vers jó.
köszönöm, kedves Adrienn:)
Szia!
Az utolsó három versszak tetszik a legjobban. Huh… Múltkor rémálmom volt, hogy aki bejön megcsókolja az egyik osztálytársnőmet, és erre felébredtem. Valahogy ezt a 4. versszakot kezdtem el magamba suttogni… Riadtan dobogó szívvel.
Valahogy ez a vers annyira rám ragadt, már többször is elkezdtem magamba mondogatni, ezért is néztem vissza megint.
Még mindig tetszik. 🙂
Sára
Örülök, hogy így van, kedves Sára:)
Szia
Tudod, mindig nagyon szerettem a verseid, de ez a mű, most vaklahogy még jobban tetszett.
Így ilyen költői ruhába bújtatva a sorokat
,,Amikor már nagyon fájtál,
elmentem megint a térre.
hallgattam újra a hangod,
csendesen szólt, hazaérve…"
Gyönyörű:Szeretettel:Kriszti
Köszönöm, kedves Kriszti:)